Azt sem tudom, hogy mit írjak…
Annyi média felület létezik, hogy már kiigazodni sem tudok rajta. Fogalmam sincs, hogy mit és hogyan kezdjek el. “Az én időmben” még tök egyszerű volt a képlet. Volt az expressz újság, megvetted, bekarikáztad a szimpatikus hirdetéseket, felöltötted a kis tűsarkúdat, oszt ellátogattál a címekre a megadott időben, vagy akár csak úgy, ad hoc. Esetleg vittél egy kézzel írt önéletrajzot is, és szépen elbeszélgettetek a főnökkel vagy a személyzetissel. Volt arcod, volt hangod, volt megjelenésed és kontakt. Ha megfeleltél minden szempontból, akkor felvettek és pont.
Évtizedek óta nem kellett szerencsére munkát keresnem, úgyhogy most kissé arcul csaptak a változások. Először is esélyem sincsen arra, hogy valaki megnézzen, meghallgasson, szimpatikusnak és megfelelőnek tartson, mert csak online jelentkezés van. Befolyik 200 darab email, mind az önéletrajzzal kezdődik, aminek ugyebár az első sorában ott áll, hogy született 1965.02.20.,és már megy is a formanyomtatványom a paksaméta legaljára. Hiába van egy tucat végzettségem, (a Long Life Learning keretein belül ugyanis papírgyűjtő lettem és mindenféle Okj-s meg nyavalya tudja milyen tanfolyamot elvégeztem), odáig a kedves munkáltató már el sem jut az olvasásban. Hiába van ezer tapasztalatom, millió ötletem, már öreglány vagyok. Csakis a pakli aljára érdemes. Ha már végképp nincs jobb.
Aztán ott van az a hülye motivációs levél. Hát persze, hogy motivált vagyok, különben mi a fenének jelentkeznék. Mit akarnak hallani? Hogy fényezzem magam, megírjam, hogy pont ez az, amire vágyom és nálam alkalmasabb embert nem is találhatnának az állásra? Hát megírom. Már ha elolvassa valaki. De ez szerintem nem elég. Egy csomó internetes oldalon olvashatsz arról, hogy hogyan építsd fel az önéletrajzodat, mit írjál a motivációs leveledbe és gyakorlati tanácsok álláskeresőknek. Foglakozik vele a Monster, a Profession és sok állásportál. Ez mind nagyon klassz, ha fiatal vagy. A középkorúak álláskereséséhez már sokkal kevesebb tanácsot tudsz fellelni. Azért van rá példa, bár ez az írás (noha tök jó), mégiscsak arra figyelmeztet, hogy légy türelmes:
Ok. türelmes vagyok. Igaz, hogy egymagam tartom el négyünket (három gyerekemmel élek, akik még tanulnak), igaz, hogy nincs befizetve a villanyszámla, de én bazi türelmes vagyok. Miközben minden nap találok olyan hirdetést, amire tuti, hogy alkalmas lennék, de szkeptikusan küldöm el az online jelentkezésemet.
Aztán, ahogy az velem lenni szokott, néhány napnyi elkeseredés után megráztam magam és a megoldásra kezdtem koncentrálni. Kitaláltam, hogy írok egy bejegyzést és azt küldöm el motivációs levélként. Ha az tetszik valakinek, akkor jó, ha nem, akkor sem ültem ölbe tett kézzel. Mert igenis alkalmas vagyok, sőt…!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: