Ilyen tiszta lappal

Kicsit gyűrött már, kicsit kopott, de tökéletesen megfelel a célnak. És gyönyörű! Sőt, ha szereted a régiségeket, akkor egyszerűen mesés…. Egy olyan üres lap, amire bármit lehet írni, és bármivel lehetne ráírni, de igazándiból már kialakult stílusa van és csak bizonyos stílusok, színek és betűk fognak passzolni hozzá. Ilyenek vagyunk mi középkorú újrakezdők. Nem fogadunk el akármit, nem firkáljuk össze a lapunkat piros filccel. Megtanultunk már várni és mérlegelni. Na jó, nem mindig és nem mindenki. De én igen.

Vannak olyan nőtársaim, akiknek a jelszava a “Mindegy, csak ne legyek egyedül.” és a “Jaj, nincsen nekem időm arra.”  Elfogadnak bármilyen munkát, bármilyen pasit, bármilyen élethelyzetet, azután pedig folyamatosan panaszkodnak a rossz sorsukra. Ők az erőtlenek, akik félnek , akiknek kevés az önbizalmuk és főként kevés a hitük. 

Van az a mondás, hogy “Mindenki a saját sorsának a kovácsa” vagy ide illik az is, hogy “Segíts magadon, Isten is megsegít.” Ez pontosan így van. A nyavalygással nem megyünk semmire. Hajrá asszonytársak, kezdjetek cselekedni! Ha van egy álmod, ha van egy vágyad, akkor tedd azt céllá! Ne azon merengj, hogy “milyen jó lenne, de már túl öreg vagyok hozzá…” Egy frászt vagy öreg! Miért ne diplomázhatnál le 84 éves korodban?…miért ne lehetnél menyasszony 75 évesen?…Ki tiltja meg? Te magad, mert nincs hited vagy csak attól félsz, hogy kinevetnek. Nem fognak kinevetni! csodálni fognak és irigyelni. Írd meg a saját tündérmesédet!!

Vedd tudomásul, hogy mindenkinek van joga és van lehetősége megvalósítani az álmát. Legfeljebb kitartása vagy ereje nincsen. Ebben tudunk segíteni egymásnak. Rengetegen fordulnak hozzám ilyen-olyan ügyekben tanácsért. Éjszakába menően próbálok erőt és hitet önteni azokba a nőkbe, akik hozzám fordulnak tanácsért, vagy csak egy kis biztatásért. Szívesen segítek, mert ez nem hogy elvesz az én erőmből, hanem még inkább megerősít, hogy szükség van rám, hogy jó vagyok valamire és hasznos tagja vagyok a környezetemnek. A bölcs öreglány 🙂

A középkori válság nagyon sokunk életében hoz gyökeres változásokat, az ifjúkori lendület kimerülése, a családi feladatok elapadása viszont sokakat hajlamossá tesz a “leülésre”. Kirepültek a gyerekeid és nincs már rád szükségük? Elhagyott a férjed? Elvesztetted az állásodat? Hurrá! Itt a lehetőség, hogy újrakezdd! Nehogy leülj nekem siránkozni! Itt az ideje, hogy belekezdj valamibe, amit már régen szerettél volna kipróbálni, csak eddig nem volt rá időd. Tanulj valamit, menj el egy tanfolyamra, járj el színházba, nézd meg az összes filmet, amit eddig kihagytál, kezdj el kézimunkázni, írj egy könyvet, ülj össze a barátnőiddel, vegyél új ruhákat, változtasd meg a frizurád és menj randizni….

Csak ne kezdj elsüllyedni! Mindenkinek vannak vágyai, álmai, amik sosem kerültek felszínre. Láss hozzá! Nem kell rögtön, csak legyen célod! Írd le magadnak, hogy mit szeretnél! Nézz utána az interneten, keress meg ismerősöket! Készíts hozzá megvalósítási tervet lépésről lépésre és minden hétre tűzz ki egy apró célt, amit könnyen meg tudsz valósítani. Haladj lépésről lépésre és egyszer csak azon kapod magad, hogy megcsináltad!!

Könnyen beszélek?? Hát nem! Annyiszor voltam a padlón, hogy bizony néha leállok veszekedni a Jóistennel, hogy “még mit akar tőlem? Nem volt még elég??” sírok, elkeseredek, aztán megálljt parancsolok, megrázom magam és újrakezdem. Megkeresem az örömeim forrását, hogy feltöltsenek. Összeülök a barátnőimmel, csinálok egy scrapbookot, készítek valakinek egy tortát, nekiállok horgolni, írok…mert nekem az alkotás a fő örömforrásom, meg a barátaim. Neked lehet, hogy más. Te tudod. Egy dolgot nem tehetünk meg: nem engedhetjük a negatív gondolatokat eluralni az életünket. Lehet sírni, lehet szomorkodni, el lehet siratni az elmúlt dolgokat, az elvesztett szeretteket, lehet megijedni az üres pénztárcádtól, de azt ne engedd, hogy a bánat vagy az aggódás elhatalmasodjon rajtad! Sirasd el és engedd el! 

Kezdd újra egy tiszta lappal!