Ismeritek ezt az idegtépő játékot?

Nem először foglalkozom vele, úgyhogy én jól ismerem. Fiatal házas koromban folyamatosan költöztünk. Mindig egy picit jobba, szebbe…haladtunk előre lépésről lépésre, míg végre 2 kisgyerekkel eljutottunk a családi házig. Végigcsináltam az építkezést és azt hittem, hogy már soha többé nem kell költözködnöm, mert az talán még az eladásnál is utálatosabb feladat.

De a cél szentesíti az eszközt, ha menni kell, hát menjünk. Ha nincs pénzünk rögtön megvalósítani álmaink otthonát, haladjunk apró lépésekben. Elég kemény feladatok várnak ránk, de meg sem kottyan, ha nem tévesztjük szemünk elől a végcélt. Én gyerekkorom óta Budakalászra vágytam. Óbudai gyerek lévén sokszor jöttünk át az Omszki tóhoz biciklizni, görkorizni, és mindig arról álmodtam, hogy egyszer ez a csodás falu lesz a lakhelyem.

Egy 8.kerületi, komfort nélküli bérlakás volt az első lépés. Kipofoztuk, felújítottuk, kisikáltuk rengeteg saját kezű munkával, ötlettel, aztán elcseréltük egy nagyobb Békásmegyeri lepukkant önkormányzatira. Azzal ugyanezt tettük és lett belőle picike panel öröklakás a Rómain, amiből ugyanígy egy nagyobb…és így tovább. 7 év alatt 8-szor költözködtünk, a végén már pici gyerekekkel. Halálra dolgoztuk magunkat, volt, hogy dobozok közt éltünk, és csak a legszükségesebb dolgokat pakoltuk ki…De haladtunk és boldogok voltunk. Tudtuk, hogy mit akarunk. Míg végre némi szülői hozzájárulással megvettünk Budakalászon egy telket és felépült a házikónk. Még kétszer építettünk hozzá az évek folyamán egy-egy toldást, aztán amikor már minden kialakult, akkor elváltunk. És eladtuk a házat. Majd újra vettem egy telket és építtettem rá magunknak a 3 gyerekemmel egy mézeskalács házikót. Most éppen azt árulom. 🙁

Szóval én tudom miről beszélek. Jobban ismerem az ingatlanpiac rejtelmeit, mint a közvetítők. Mondhatnám, rutinos eladónak számítok. És rutinos vevőnek is, tehát igazán tapasztaltnak számítok. És mivel mindkét oldalon álltam, még a praktikákat is átlátom. Így indultam neki pár napja a házeladásnak. Hogy türelem, bizakodás és taktika.

EHHEZ KÉPEST MOST OLYAN MEGLEPETÉS ÉRT….

Megosztom most mindenkivel a mai történetemet, hogy értsétek meg, mit jelent, amikor hiszel és bízol. 

Nem vagyok sem ezoterikus, sem fanatikus, csak egy középkorú nő, aki megtanult hinni. Nem remélni (az sem rossz), hanem hinni. (A másik blogomból másolom ide, mert ezt ott is muszáj volt közzé tennem, azért ilyen nagybetűs.Nem tudom kisebbre venni…:(

Alig pár napja tettem fel a hirdetést, miután arra gondoltam, hogy valamit lépnem kell. Ráadásul, csak a Jófogást választottam puhatolózásképpen, hogy majd meglátjuk… Ez ingyenes és egyáltalán nem gondoltam, hogy itt keresnek az emberek ingatlant, bár mióta az Ingatlan.com fizetős lett, nyilván nagyobb nézettséggel megy egy ingyenes oldal. De csak próba volt, felmérni a terepet.

Az megint egy más kérdés, hogy arra sem számítottam, hogy húsvétkor indulnak el az emberek nézelődni, mert én biztos nem tenném. Vasárnap (azaz tegnap) is jött egy fiatal pár, de rajtuk látszott, hogy csak háznéző turisták, még papucs is lapult a táskájukban. Tetszett, de semmi extra. 

Aztán ma is felhívott egy fiatal pár, hogy húsvét hétfő ellenére átjöhetnének-e. Hát persze, miért is ne. Át is jöttek délelőtt, de őket is csak szemlélődőknek véltem, amikor kiderült, hogy nincsen gyerekük, akkor meg pláne, mert mi a fenének kell 2 embernek egy 5 szobás ház, gyerekjátszós kerttel…De hát az ő dolguk,- gondoltam én – , biztos bazira ráérnek. Most kivételesen én is, mert magam voltam, és az a bizonyos epertorta, ami készült, csak a délutáni locsolóbulira volt esedékes.. 

Szóval átjöttek, mászkáltak jobbra balra, kimentek, bejöttek… egy-két dolgot kérdeztek, de nem sok mindent, aztán elköszöntek. Ezt is letudtam. Vissza a tortához. 

Aztán fél óra múlva csöngettek megint. A hölgyike közölte velem, hogy megveszik. Leesett az állam. Csak álltam a kertben tátott szájjal, (a fiatalember meg is kérdezte, hogy sokkot kaptam-e), majd elérhetőségeket cseréltünk és távoztak.

Úgyhogy visszamentem ugyan és elkészítettem a tortát a bulira, de hogy nem fényképeztem, az biztos, de még azt sem tudom jószerivel, hogyan lett kész.?!

LÁTJÁTOK, HOGYAN MŰKÖDIK, HA A JÓISTEN MEGFOGJA A KEZED???