Meg tudod csinálni!

Elért a középkori válság…Ahh, minő borzalom!! Bizonyos szempontból. Megérkeztek a ráncok, vadul terjednek az ősz hajszálak, nem fütyülnek már utánam a fickók és mindenki “Csókolom”-mal köszön… Kit érdekel? Mondjuk engem 🙁

O.k., vacak. Írtam is már róla. De nekem ne mondja senki, hogy nem klassz bölcsnek lenni, nem jó érzés, ha a tapasztalataidra kíváncsiak az emberek és kerek szemekkel várják a tanácsaidat. De még milyen klassz! Klassz,hogy elismerik a gyakorlati tudásomat, klassz, hogy rutinból szervezem a munkát és a háztartást, klassz, hogy a legkülönlegesebb fogást is összedobom fél óra alatt csípőből….nincsenek görcsök és ezekre még büszke is lehetek.

De ami a legklasszabb, hogy bármibe belefoghatok, nem kérdőjelezi meg senki, még jómagam sem:) a létjogosultságát. Mert nekem már jár. Én már megdolgoztam érte, már felneveltem a kölyköket és végre eljött az ideje, hogy törődjek önmagammal is. Erre biztat minket a média és életvezetési tanácsokkal bombáz az internet is. Elég jól összefoglalja ezt a Humán Karrier oldala  http://www.humankarrier.com/tanacsadas/eletvezetesi-tanacsadas-life-coaching/, de számos más internetes oldalon kínálnak lehetőségeket beszélgetésekre. Mert beszélni róla nyíltan, beszélgetni sorstársakkal, barátnőkkel, akárkivel nagyon fontos. Ha tudod, hogy más is így érez, az roppant megnyugtató. Ha szembesülsz vele, hogy nem vagy egyedül,- mert utálni a középkorúságot igenis általános probléma és cseppet sem szégyellnivaló,- akkor sokkal könnyebben érezheted magad. Megváltoztatni úgysem tudod, akkor próbáld megszeretni. Szóval beszélgess róla bátran!

Én viszont most nem a kommunikációra akarlak biztatni (persze, hogy arra is), hanem a cselekvésre. Egy másik bejegyzésem foglalkozott már az újrakezdéssel, itt most pár esetet írok le, akik bizony új utakra léptek és boldogabbak lettek tőle.

Úgy vettem észre, hogy talán a 39. év a legnagyobb változásokat hozó időszak. Baromira megijedünk a 40-től és jószerével mindenki kapkodni kezd.

Jómagam is két kolléganőmmel, egy tanító nénivel és egy barátnőmmel egyetemben pontosan ezt az évet választottuk a megfiatalodás legszebb, ámde legőrültebb módjának végrehajtására : teherbe estünk. Még gyorsan, még utoljára, még nő vagyok,…már olyan nagyok a fiúk…. Napjainkban többen szülnek 40-es éveik elején, mint a 20-as éveikben. De azért ezt nem tanácsolom mindenkinek, csak megjegyeztem, hogy ez is egy fajtája a bennünk lakozó nő “újrahasznosításának”.

Amit viszont tanácsolok, az, hogy fogj bele valami alkotó dologba, vagy valami olyasmibe, ami  megnyugtat és eltereli a figyelmedet, sikerélményt nyújt és másoknak is örömet okoz. Nekem például nagyon sokat segít, ha a tortáimat készítem, vagy csinálok egy scrapbookot, vagy ha valamilyen esemény szervezésére készülődhetek és a fejem nem a saját ügyeimmel van tele, hanem koncentrálok a feladatra, szabadon engedem a fantáziámat. Kreálok .Olyankor teljesen elfelejtem, ha bánt valami, inkább szárnyra kapok. Másnak lehet, hogy az jön be, ha elmegy szegénykonyhára ételt osztani, vagy önkéntes ápolónőnek…Mit tudom én mit, csak csinálj valamit, amit szeretnél, amitől fontos leszel, mert attól az amúgy megcsappant önbizalmad roppant mód képes megnövekedni.

Egyik barátnőm 39 évesen fogta magát és beiratkozott egy fazekas tanfolyamra. Szép dolgokat akart alkotni, örömét akarta benne lelni. Mostanra gyönyörű dolgokat készít és igazán büszke lehet magára. Talált valamit, amire a figyelmét fordíthatja, mi meg élvezzük és csodáljuk érte.

Ilyen dolog a barátnőmnél a hangtálazás is. Mindig érdekelte, de csak 40 éves korában jött el az ideje, hogy ki is tanulja. Nagyon élvezi, és amikor a hangtálakkal “zenél”, ő maga is megváltozik, kinyílik és mindig mosolyog.

A harmadik barátnőm a jógába vetette bele magát teljes erővel és odaadással a 4.évtizedére, pár hónapja már a második oktatói vizsgáját is letette.

A negyedik Pilates fan lett 45 évesen, pedig sosem volt sportos típus, most meg már táborokba is jár…

Az ötödik futni kezdett, először apránként, most meg már a kis maratonnál tart.

Én a naplóírást, versírást is idesorolnám. Amikor a bánatodat, örömödet, aggodalmadat, bármilyen legbenső gondolatodat szavakba öntheted, az szerintem fantasztikus érzés. Felszabadító. A naplódban dühönghetsz is, senki sem látja. Beszélhetsz csúnyán, lehetsz undok, senkinek nincs hozzá köze. A naplóírást kifejezetten javasolják a pszichológusok is, az olyan, mintha letennéd a gondod, kiöntenéd a szíved teljesen szabadon kifejezve magad. Óriási!

Egy kicsit hasonló a blogírás is. Ömlenek a szavak szinte gondolkodás nélkül, és el tudom engedni azokat a gondolatokat is, amik addig nem hagytak békén. Ez a blogom a szenvedelmeimről szól inkább. De van egy másik is az a szenvedélyeimről. Ott csupa vidám dolog van. http://bulibarlang.blogspot.hu/

Egyszerűen szükségünk van valamire, ami megnyugtat minket, amire készülhetünk és a legfontosabb: AMI CSAK A MIENK!! Amiben nincsenek benne a gyerekek, a férjek, a rokonok,a kötelesség…. hanem az csak a mienk. A mi örömforrásunk és energiatöltőnk.

Ez benne a legnagyobb titok.