Hogy ez a kép mennyire találó!

Elcsépelt téma, nem kérdés, de egyszerűen kiapadhatatlan  Ádám és Éva óta. Tényleg így van, a pasik azt hiszik, hogy… Na jó, nem mindegyik. De az biztos, hogy százszor annyi önbizalmuk van a pasiknak, mint a nőknek. 

Nem is lenne ezzel semmi baj, ha az elmúlt századokban élnénk. Ott igencsak szükség volt a pasik öntudatosságára. De hát azok nem is pasik voltak, hanem Férfiak, nagy F-fel. Csakhogy megváltoztak az idők, megváltoztak a körülmények, megváltoztak a nők, csak a pasik nem változtak. Az akkori szabálykönyvek érvényüket vesztették, és mi itt állunk üres kézzel, és fogalmunk sincs, hogyan kell játszani ezt a játékot. Marha nagy öntudatunkra ébredtünk, csak ezzel a pasik nem tudnak mit kezdeni. Ők ugyanis maradtak a királyfik. 

“A nő a férfit akarja, a férfi a nőt. Mindketten mást akarnak.”

Tetszik ez a megállapítás. Tényleg nem értjük egymást. Akarjuk, várjuk, de nem értjük. Tonnányi irodalom született a témában , írt róla Müller Péter, több kötetet ölel fel a Mars és Vénusz sorozat dr Jonh Gray tollából, megjelentek cikkek és számtalan internetes oldalon is beleolvashatunk a kérdéskörbe: 

 http://www.lelkititkaink.hu/mire_vagynak.html ,          http://www.noiportal.hu/main/npnews-11418.html….

Sorolhatnám napestig a leíró irodalmat, de megoldás nem születik. És tudjátok miért? Mert ezeket a könyveket és oldalakat csak nők olvassák. Nagy a szánk, de az biztos, hogy mi magunk futnánk a legmesszebb egy olyan pasitól, aki ilyen könyveket vesz a kezébe. Mert az nem igazi pasi, ugyebár. El tudod képzelni azt a drága szép szál, izmos macsó fickót, amint egy Mars és Vénusz kötettel a kezében vár a randin? Hát én nem.

Tehát ők nem kapnak segítséget a kérdéskörben,(igazság szerint nem is akarnak kapni), míg mi csajok baromi felvilágosultak vagyunk. Mondjuk a kedvenc youtube-on keringő előadásomat lehet, hogy ők is megnézik. De, hozzáteszem,- nem a megértésre használják, csak az önigazolásra. Ismered? Ha nem, ezt nézd meg feltétlenül! Nagyon vicces és nagyon igaz. 

/www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM

Magad is biztosan tapasztaltad már. Én ezt az elméletet fiókos szekrény verzióban ismertem eddig és úgy is emlegettük a barátnőimmel, hogy a férjeinknél melyik fiók van éppen nyitva…

Nos, rendben, tegyük fel, hogy már ismerjük a tényeket. Főként mi, nők. És főként, ha már van némi tapasztalásod az ügyben. És akkor? Mi a nyavalyát tegyünk? Mert a pasikkal erről úgysem lehet beszélgetni. Őket egyáltalán nem érdekli az, hogy ilyen jellegű női témákat boncolgassunk. A párod nem egyetérteni fog veled, ha elkezded neki ecsetelni a kérdéskört, hanem a legjobb esetben is csak maximum rajtad tartja a tekintetét, kinyitja a “semmi dobozát”, becsukja a fülét és jó, hogy ha nem hallod meg hamarosan a horkolását. Egyszerűen ne akarj vele ilyen témákról beszélgetni! Ezt tedd meg a barátnőiddel, hogy megnyugodj, aztán állj higgadtan a teremtés koronájának a bűvkörében. Akkor is, ha tudjuk, hogy kissé egysíkúak…De ez van. 

Mondom én. Miután megbölcsült középkorú asszonyság lettem sok élettől kapott pofon után. Azt mondják, hogy az okos nem a saját, hanem mások hibáiból tanul. Hát akkor én egyetlen okos nőt sem ismerek, mert hiába van nekünk könyvtárnyi irodalmunk róla, újra és újra beleszaladunk a pasikkal való tök értelmetlen hadakozásba. Úgysem lehet soha igazunk, legfeljebb ránk hagyják. 

Oltári különbségek vannak a gondolatvilágunkban, legalább annyi, mint a lelkiekben. Ne akard neki elmagyarázni, hogy miért van feltétlenül szükséged a 11. csizmára, vagy miért kell lecserélni a hálószoba függönyét. Úgysem érti és nem is érdekli. Ebből egyedül azt fogja meghallani, hogy “adj pénzt”. Ezért egyszerűbb, ha kedvesen megfűzöd némi juttatásra. Mert attól fogja jól érezni magát, hogy Ő kegyesen adományozott a hölgyének egy kis örömöt. Nem érdekli a függöny. Ha szeret, akkor az fogja csak érdekelni, hogy örülsz. Akkor is, ha morog utána, meg még 2 évig felemlegeti, titkon mégis nagyra tartja magát, amiért örömöt okozott. De ezt el ne mondd neki, mert úgysem ismerné el! Lehet, hogy nem is tudják? Csak mi, tudós nők tudjuk?

Az is fölösleges, hogy megpróbáld meggyőzni, ha valamiben jobb vagy. Kizárt. De nem is számít. Mi tudjuk. Ne akard megérteni a horgász szenvedélyét, ő sem érti a tieidet. Soha ne fikázd a focit, meg a sörözést a haverokkal! Sőt, küldd el egy kis csapatépítésre. Nekik is szükségük van az azonosan egyszerű lelkek társaságára. Cserébe te is mehetsz szabadon a csajos programokra, míg ő fog vigyázni a gyerekekre! Órákig tudnám sorolni a példákat, akárcsak az összes nőtársam, de summázva a tanácsaimat:

Hallgass, ha más a véleményed, mert úgysem lehet igazad! Csak finoman terelgesd a helyes út felé. 

Nézz fel rá és dicsérd, mert úgy tudod az ujjad köré csavarni!

Csak egyszerű és rövid mondatokban beszélj hozzá, hogy megértse, amit akarsz! A fejtegetéseidre képtelen figyelni.

Egyszerre csak egy dolgot akarj vele közölni, mert egyszerre csak egy doboza van nyitva. 

Légy türelmes, várd ki a megfelelő pillanatot a téma felvetésseddel!

Azért szeressük őket! A gyerekeinkkel sem értünk egyet, tőlük is különbözünk, mégis szeretjük őket. 

Az sem árt, ha jól tudsz főzni, de ez önmagában édeskevés. Viszont egy jópont azért jár érte.

Ezek persze csak jótanácsok, ha éppen eszedbe jutnak. Mert amikor elszakad a cérnánk, vagy amikor magunk is rossz passzban vagyunk, akkor a fene sem foglalkozik vele, hanem öntjük ki magunkból a szavakat gondolkodás nélkül. De az bocsánatos, ha az idő javarészében betartod ezeket az egyszerű szabályokat. Vannak olyan nőtársaim, akik nagyon jók ebben és ügyesen terelgetik a párjukat a saját elképzeléseik felé. Tanulj tőlük!

Kérlek, hogy oszd meg velem a véleményedet!