Nem szaladgálok jósnőhöz és nem vagyok túl nagy horoszkóp bújó sem, de ez most azért megragadott. A kínai horoszkóp szerint kígyó vagyok és ugyebár tavaly volt a kígyó éve. Minden előrejelzés baromi nagy változásokat jósolt az életemben a 2015. évre. És nagyjából, – amint arra számítottam is – az égvilágon semmi nem történt. A francba, pedig de jó lett volna!
Aztán eljött a szilveszter és addigra már egész biztos lehettem benne, hogy a jóslat nem jött be. 🙁
Együtt ünnepeltem az én csodás baráti körömmel,
és megállapítottam nem túl nagy örömmel,
hogy nem történt semmi a megviselt bőrömmel,
bátran hasba szúrhatom magam a kínai tőrömmel,
vagy távozhatok a pokolra üres börönddel …….
Na jó, ez marhaság, csak eszembe jutott írás közben néhány ilyen összecsengés. Szóval a szilveszteri házibulin éppen a koccintásnál tartottunk, amikor is mindenki belekiabálhatja, suttoghatja, motyoghatja a fogadalmait és vágyait az univerzum nagy kristálygömbjébe. Én nem szoktam fogadalmakat tenni, mert vagy nem tartom be, vagy elfelejtem, vagy tök mindegy, hogy miért, de nincsenek újévi elhatározásaim. Ezért én csak magamban fohászkodtam az Éghez, hogy történjen már valami. Elegem van a nagy semmiből, a langyos szürke nihilből, akarom azokat a várva várt változásokat! Elegem van az örökösen üres pénztárcámból,…a nagy fiam menjen el dolgozni végre kétévnyi lustálkodás után,… a középső érettségizzen már le,..olyan sok mindent szeretnék, de mindenekelőtt egy kicsit kevesebb gondot…!
Nem tudom hova kerültek az üzeneteim… én részemről a Jóistennel szoktam beszélgetni és sokszor perlekedni is és Müller Péter olvasok sokszor… az egyik barátnőm református lelkész, a másik barátnőm meditál és a karmáját egyengeti, a harmadik abszolút katolikus, a negyedik agykontrollozik…Nem ez köt minket össze, de nagyon szeretjük egymást és ezért ez mind megfér egymás mellett. Szóval elröpült az üzenet 2016 első perceiben kinek-kinek hite szerint az Ég felé. De nem pont úgy történt, ahogy én gondoltam. Sőt!
január 1-én elvesztettem a munkámat – amit megpróbáltam úgy felfogni, hogy ez az új kezdete.
január 4-én a fiam bejelentette, hogy elmegy Németországba dolgozni. A maradék pénzemen összevásároltam neki a vízforralótól a papucsig minden vackot, hogy otthonosan be tudjon rendezkedni a panzióban, ahova beköltözött és elsirattam. Az volt az érzésem, hogy többet nem látom. Majd alig 4 nap múlva hazajött, akkor meg azért sírtam, hogy kezdődik minden elölről.
január közepén kiderült, hogy a titkos szerelmem titkon szerelmes (de nem belém)
február folyamán körülbelül millió helyre adtam be az önéletrajzomat, de válasz nélkül maradtak, a kocsim tönkrement, kaptam egy nagy összegű pénzbírságot…konkrétan úgy éreztem, hogy a világegyetem esküdött össze ellenem. Tökéletesen tanácstalan és hitehagyott lettem. Megkaptam a változásokat csőstül és ettől majdnem felakasztottam magam. Csakhogy nem olyan fából faragtak.
Stratégiát kellett kidolgoznom. Nem érdeklem a munkaadókat, gondolom, a koromnál fogva, de dolgoznom kell, hogy pénzt keressek. Van rengeteg tapasztalatom, van sok ötletem, kreatív vénám…kezdenem kell valamit. De mit? Hogyan?
Körülvettek a barátaim és javaslatokkal bombáztak, ötleteltek, segíteni próbáltak. Csakhogy a mondás is úgy tarja, hogy “Segíts magadon, az Isten is megsegít”. Egyik barátom azt tanácsolta, hogy ne egyszerre akarjam meghódítani a világot, hanem apró lépésekkel haladjak előre. Hétről hétre tűzzek ki egy apró célt, amit meg szeretnék valósítani. Írjam le magamnak és hajtsam végre. Ő is így csinálja és nagyon szépen halad. Megfogadtam a tanácsát. A sok sok zűrzavaros gondolatomból, megvalósítási célomból kihámoztam az első célt, hogy megírom az önéletrajzomat és megnyitom az első blogomat, amire feltöltöm referenciának néhány szervezésemet (ugyanis rendezvényszervezőként szerettem volna elhelyezkedni)és megmutatom, hogy milyen is vagyok valójában. Megcsináltam.
http://bulibarlang.blogspot.hu/
A tavasz beköszöntével a dolgok iránya 180 fokos fordulatot vett és a változások pozitiv irányba mozdultak. Elsősorban bennem, ott legbelül. Újra bíztam és akartam.
A következő héten feladatul tűztem ki magamnak, hogy minél szélesebb körben bemutassam, amit csinálok és minél több állásra jelentkezzek. Miközben írtam, nagyon jól éreztem magam, ezért elhatároztam, hogy létrehozok még egy blogot, amiben a középkorú nők nehézségeit fogom leírni. Ez a virtuális napló így született és nekem nagyon sokat jelent.
Aztán eldöntöttem, hogy eladom a házamat és azon a téren is új életet kezdek. Felszabadítok belőle némi kis tőkét, hogy belekezdhessek valamibe. Ha már egyszer borul az életem, akkor boruljon fel teljesen. Március 1.-től végre a fiam is dolgozni kezdett. Március 15-én feladtam a hirdetést a házra és 6 nap múlva el is adtam. Ezt egy korábbi bejegyzésemben le is írtam, olyan nagyon váratlanul ért. Most pedig ott tartok március végére, hogy nézegetem és tervezgetem az új otthonomat, a fiaim sínen vannak, tervezgetem az új vállalkozásomat, amihez ma már helyiséget is néztem, és összességében remekül érzem magam.
