Baromi nehéz nekünk nőknek, mert úgy lettünk megalkotva, hogy az érzelmeink vezérelnek inkább és bizony sokszor veszik ki a gyeplőt az értelmünk kezéből. Márpedig pasikkal élünk (általában) és ezt ők nem igazán értik, ezért nem is igen tudnak vele mit kezdeni. Többnyire pasik a főnökök is, a vezetők is, úgyhogy nincs könnyű dolgunk, ha szót akarunk velük érteni. A sírós érzelemkitöréseidtől meg frászt kapnak, de nem azért mert nem sajnálnak, vagy nem szeretnek, hanem mert egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni. Számukra csak a racionális dolgoknak, az ész érveknek, a logikus gondolatmeneteknek van értelme, azokra tudnak csak reflektálni. Az érzelmileg túlfűtött női dolgokkal nem tudnak megbirkózni.
Ezért ne bőgj, ha el akarsz érni valamit, hanem állj meg és gondold át!
Ezzel nem azt mondom, hogy ne legyenek érzelmeid, ne szomorkodj, ne sirass el dolgokat, ne fájjon a szíved… Nem is vagyunk erre képesek. A megélt indulatoknak helye van az életünkben és fontos szerepe az egészségünk megtartásában is. A hisztéria ugyan nem elfogadható, mégis létező és általános viselkedés a nők körében.
Itt a férfiak “hisztijéről” is olvashatsz. Mert ugyebár az is létező valami !! Csak éppen ritkábban beszélünk róla :)) Mert nekik szabad…hmm… http://www.mipszi.hu/cikk/100211-hisztiiiii
Szóval igenis sírj és toporzékolj és zokogj… de lehetőleg egyedül vezesd le a haragodat, bánatodat, csalódottságodat, esetleg egy barátnőddel, aki pontosan megért, de ne zúdítsd rá mindenkire!! Tuti, hogy a pasikat ezzel megijeszted, sarokba szorítod, amivel kizárólag a védekezési ösztönüket fogod aktiválni és egyáltalán nem fognak a mondandódra figyelni, hanem a menekülési tervet kezdik el kigondolni. A sima könnyhullatás sem annyira célravezető, mert jobbik esetben cukinak, vagy aranyosnak tartják (erről egyszer megcsináltattam egy tesztet a baráti körömben levő pasikkal) http://bulibarlang.blogspot.hu/2016/03/nemek-csereje.html de reagálni rá normálisan nem tudnak. Olyan sablon szöveget várhatsz csak, hogy “szólj, ha majd megnyugodtál”, vagy “ne félj, nem lesz semmi baj”…. sőt esetleg a fejedet is megsimogatják, mint egy kutyakölyöknek. Engem ez kiakaszt, de hosszú életpályám során megtapasztaltam, hogy ez van.
Jól tombold ki magad, aztán szárítsd fel a könnyeket, és gondolkodj! Vedd számba a mondandódat pontról pontra gondold át, hogy mi a baj, mi esett rosszul, mi fáj, mit szeretnél mondani és mit elérni…azaz vedd elő az értelmedet és helyezd pár percre az érzelmeid elé! Mert így fogsz tudni hatékonyabban kommunikálni. Fogd fel úgy, mint valamiféle csatát, amiben a győzelmedhez átgondolt stratégiára, azon belül pedig apró taktikai lépésekre lesz szükséged.
Vannak olyan irigylésre méltó nőtársaim, akiknek ez csípőből megy. Ők úgy egyengetik az útjukat, befolyásolják a párjukat, építik a karrierjüket, hogy nem ütköznek ellenállásba, nem bonyolódnak értelmetlen veszekedésekbe, hanem szelíden mosolyogva törnek előre.
Én bezzeg hosszú évek keserves tapasztalása által tudtam csak kialakítani azt a kommunikálási stratégiát, amivel eredményes lehetek, ahol értenek és meghallgatnak. Megtanultam, hogy no hiszti!!! Ezenkívül nincs érzelmi zsarolás, nincs vagdalkozás, régi sérelmek vissza-visszatérő felemlegetése, nincs dühöngés, sírás…csak nyugodt, higgadt előadása a panaszaimnak, kéréseimnek. Ehhez persze az kell, hogy átessek a “rohamomon”és legyen időm alaposan átgondolni a dolgokat, tehát a viharban inkább hallgatok és visszavonulót fújok, hogy aztán felvértezve az érveimmel értelmes beszélgetésre legyen esély. Addigra kisírom magam és elpazarolok egy nagy adag önsajnálatot, de miért is ne tehetném?
