Módszer a harag és gyűlölet ellen.

Nézz bele a másik fejébe!

Szoktál más fejével gondolkodni? Nem egyszerű dolog, de nem is lehetetlen. Ha nem próbálunk meg belehelyezkedni a másik gondolataiba, motivációiba, érzéseibe, akkor nem is fogjuk megérteni őt. Márpedig az egyáltalán nem árt, ha már egyszer így együtt kell laknunk ezt a világot. Van erre egy szép szó, amit ugyan csak az együttérzésre használunk, de annál tágabb a jelentése: empátia.

Hát én bizony nagyon empatikus lény vagyok. Mint sok nőtársam. Képes vagyok sírni a síróval és nekem is fáj, ha a gyerekem beütötte a lábát. De itt most nem erről szeretnék írni. Legalábbis nem erről az “együttérzős oldalról”, hanem a “belegondolósról”. Amikor képessé válsz arra, hogy akkor is megértsd a másikat, amikor az éppen ellened tett valamit. Na, ez aztán a nehéz tészta! Jó sokáig tanulgattam és gyakorolgattam, míg elértem azt, hogy ne utáljam azt, aki hátba támad, ne forraljak bosszútervet különösen gonosz módon és megbocsássak az ellenem vétkezőknek.

Kicsit fura dolog szimpatizálni az ellenséggel, de határozottan állíthatom, hogy felszabadító érzés. Nekem a bosszú nem ad kielégülést, ráadásul az további negatív hullámokat gerjeszt, amire aztán egyáltalán semmi szükségem. Én szeretnék derűs biztonságban létezni, márpedig ez haragosokkal, ellenségekkel szinte lehetetlen. Dehogyis fogom én a drága időmet azzal tölteni, hogy leskelődjek, áskálódjak valaki ellen és eszemben sincs elfordítani a fejem, ha szembetalálkozom a “gonosszal”. Főleg, hogy esetleg nem is gonosz, csak természetes módon a saját érdekeit képviselte, a saját vágyait helyezte előtérbe, Ámde ez normális, te is így cselekednél alkalmasint. Vagy nem. Mindegy.

Bölcs bagolyként megállapítom, hogy ide roppantul illik a mondás :

“Az éremnek két oldala van”

Elég gyakran használjuk ezt a kifejezést, de megfigyelted már, hogy szinte mindig csak a saját javunkra? Ha a saját tetteinket próbáljuk megideologizálni. Ha valakit meg akarunk győzni a saját igazunkról.

Nos, én egyszer, megunva azt, hogy dugig tele legyek haraggal, gyűlölettel, ellenséges érzületekkel a sérelmeimért, fogtam magam és kitaláltam egy trükköt. Szerepjátékban jó vagyok, és ez amolyan drámapedagógiai gyakorlat. Nyugodtan alkalmazhatod a gyerekeknél is, ha bánkódnak a társuk miatt, meglátod milyen eredménnyel jársz. Ők könnyebben tudnak “elengedni” dolgokat, és könnyebben is élik bele magukat szituációkba.

Az elengedős játék lényege: 

Helyezkedj bele a másik fejébe. Miután kimérgelődted magad, még ha baromi nehéz is, tedd félre a saját veszettül kergetőző gondolataidat és próbáld beleképzelni magad az ő fejébe. Miért tette, amit tett?? Miért mondta, amit mondott?? Forgatod a fejedben a lehetséges okokat, felsorolod a motivációkat, és az esetek nagy százalékában rádöbbensz, hogy ez egyáltalán nem irányult ellened, sőt. Alkalmasint még bánja is az illető, de egyszerűen útban voltál a vágyaihoz, akadály a terveihez…. Ez róla szólt, nem terólad!

Persze, hogy ettől még nem szép, amit tett, persze, hogy tele vagy miatta keserűséggel, de elindulhatsz a megbocsátás felé. De legalábbis az elengedés felé. Lehet, hogy többé nem lesztek olyan  jó kollégák, vagy megszakad a barátság… de attól még, ha felvillan a megértés szikrája a fejedben, legalább nem érzed olyan borzalmasan ellenségesnek a másikat és nem érzed úgy, hogy el kell elfordítanod a fejedet, ha szembejön. Talán le tudsz vele ülni megbeszélni, talán meg is tudsz bocsátani…. Talán csak közömbös lesz számodra.

De ha a haragodat táplálod, azzal mindenki csak veszíteni fog.