Volt egy édes kisbabád. Ölelgetted és ő hozzád bújt. Szüksége volt rád. Sírt, ha nem látott. Cuki rucikat vettél neki, és öltöztetted, mint egy játékbabát. Ringattad. Növekedett, és te tanítgattad, először szavakra, azután a helyes viselkedésre, megmutattad neki a világot, és mindent szerettél volna neki átadni az értékrendedből. Szót fogadott, ha figyelmeztetted és elfogadta a tanácsaidat. A te kezedben volt a döntés és az irányítás joga, ami egyszercsak elkezdett megváltozni.
Először is nem akarja, hogy elkísérd az iskolába, amihez alig pár hete még sírva ragaszkodott. Azért még aggódsz és elindulsz vele, de a kapun kilépve csak loholsz a nyomában, mert eszében sincs veled mutatkozni az utcán, nemhogy a kezedet fogni. Mert az baromi ciki. Ciki testi kontaktusba kerülni a szülőkkel. Na ja! Rendben, megadod magad és hazakullogsz. Enyhén fáj a szíved, de megacélozod, hiszen ez a természet rendje. Te is tudod. Csak hát ilyen hamar? Azt hittem, van még egy kis időm veled, Kicsinyem.
Jól van, semmi gond, majd délután csinálunk közös progit, amit megbeszéltünk már a múlt héten. Megyünk vásárolni. Csak mi ketten. Anya-lánya kézenfogva. Ja! Nem kézenfogva, de megyünk… Mert már mindent kinőttél….
Mi az, hogy nem érdekel? Miért jobb neked a többiekkel lógni inkább, mint az anyáddal? Na ne már! teljesen le lettem szorítva a partvonalra. Mindig csak a Panni meg a Zsuzska, többet van velük, mint itthon. Úgy szerettem hallgatni még nemrégiben is a kis locsogásukat, ahogy játszottak. Most meg csukva az ajtó és hiába fülelek, csak pusmognak.
Sajnos mi szülők elkezdünk a háttérbe szorulni. A többiek véleménye százszor többet nyom a latba, mint a szülők véleménye.
Ok, értem én, akkor megyek egyedül vásárolni. Veszek neked olyan helyes kis pöttyös rózsaszín felsőket, amit a múltkor kinéztünk, meg valami pink kardigánt. Én is tudom, hogy a hercegnőket már kinőtted, nem vagyok hülye. De mi a bajod a pink kardigánnal? Mi az, hogy bébis? Én is hordok pinket. Hogy röhejes? Hát ez klassz. Most már engem is nevetségesnek tartasz? Szuper. De tudod, mit? Nem fogok veled veszekedni. Főleg nem a barátnőid előtt, mert akkor három napig duzzogni fogsz.
A topok azért jöhetnek? Együtt néztük ki a múltkor. Nem, nem ezer éve, alig két hete. Nagyon jól álltak. Nem volt kövér a hasad egyáltalán, gyönyörű pocid van, kit érdekel, hogy mit mondott a Berta? A segged sem volt nagy, nem kell eltakarni, pont jó. Bár nekem lenne ilyen!
De tudod mit? Én jófej vagyok és megértő. Ha te azt a fekete felsőt szeretnéd inkább, akkor legyen az, megveszem neked. Igaz, hogy nem illik hozzád és különben is állati ronda, de ha a csajoknál most az a divat, hát legyen. Hogy ne kritizáljanak, és ne érezd azt, hogy ujjal mutogatnak rád. Mert én tudom, hogy az számít, hogy a többiek mit mondanak. Én is utálom, ha ti szóltok meg valakit, mert állandóan egymást stírölitek. Na mindegy, megyek és megveszem, hogy örülj.
Mert én azt akarom, hogy ne veszekedjünk meg vitatkozzunk állandóan. Megőrülök tőle. De addig, ha már nem akarsz velem jönni, legalább tanulj egy kicsit. Napok óta kezedbe sem vetted a tankönyveket. Mi az, hogy minek? Hogy legyél valaki. Hogy haladj az életben előre. Hogy azt csinálhasd, amihez kedved van és továbbtanulhass, ha úgy látod jónak…
Ócska, süket vaker? Miii? Hát milyen szavakat használsz, te gyerek? És milyen pofákat vágsz hozzá? Alig értem, amit mondasz, szótár kell lassan hozzád! Feladom. Akkor menj a Marával vásárolni, mert ő tudja, hogy mi a trendi. Itt a lóvé, kisanyám. Így megfelel? Tanulok ám tőled.
És megpróbálok majd csendben maradni, vagy jó képet vágni hozzá, ha beállítasz valami rémséggel. Mert értelek. Még nem találod önmagad. Ki kell, hogy próbálj rengeteg stílust és szerepkört ahhoz, hogy megtudd, ki is vagy Te. Hogy egyáltalán Te is van, nemcsak Ti. Eddig voltunk Mi, anya és gyerek szimbiózisban, most igyekszel rólam leválni, de félsz még egyedül. Tudom, én is így voltam valaha. Próbálgasd csak magadat, vegyél fel, amit csak akarsz, sutyorogj a csajokkal, de van, amiben nem engedek, hiába is lázadozol. Megpróbálom a lázadásaidat elviccelni, akarlak megérteni, de azt nem engedem, hogy ne tanulj!
És nem foglak elengedni egyedül a koncertre, hiába is könyörögsz. Letojom, akkor duzzogjál. Kicsi vagy még ahhoz, hiába is hiszed az ellenkezőjét. Jó, lehet, hogy ezt nem mondom ki hangosan, mert pont ezt akarod a legkevésbé hallani, de akkor is így van. Én tudom. Mert én vagyok az anyád. Rettegek az elkövetkező évektől, mert tudom, hogy jön sok érzelmi válság, magába fordulás, szerelmi bánat…és ez mind rajtam fog lecsapódni, (meg az ajtón), de nem hagyom magam zsarolni. Melletted állok, ha szomorú leszel, akkor is, ha ellöksz, csak előtte bekapok két Seduxent. Hogy higgadt maradjak, és ne ordibáljunk… Tudom, hogy nem ellenem szólsz, csak én vagyok épp kéznél. Mert a Kamillának nem mered megmondani, meg senkinek sem, amin nem csodálkozom. Még én sem merem, pedig már öreg vagyok, te pedig drága életem, még csak 11. Fel kell kötnöm a gatyámat, azt már látom.
http://www.napocska.hu/segtsg-serdl-a-gyerekem
Manapság hamarabb érnek a gyerekek, ezáltal hamarabb köszönt be a kamaszkor is. 10 éveseken már abszolút megfigyelhetők a tinédzser kori változások első jelei. Borzalom. De ne add fel! Nevelgesd szeretettel és türelemmel, akármilyen idegesítő és akármennyire reménytelennek tűnik is. Minden szavad és tetted leülepszik a látszólag közömbös és lázadó buksijában és egyszercsak elkezd visszatérni hozzád. Csak győzd kivárni!
http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/szuloknek/3507/problemas-gyerek
U.i.: monologizálhatok én kedvemre, arra jó, hogy a feszültségemet enyhítse. Ő meg megy a maga útján… De nem baj. Próbálgassa az ösvényeket. Arra vigyázok, hogy az erdőbe ne menjen, bár sajna már nem rajtam múlik…:(
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: