Az, hogy NŐ vagy-e, nem a súlyodon múlik, nem a melled méretén, nem a frizurádon és még csak nem is azon, hogy mit mondasz. Az sugárzik az emberből. Az anyám is meg a nővére is, valahogyan tudták ezt. Ők 100 kilósan, megőszülve, méretes keblek nélkül is elérték, hogy ha beléptek egy ajtón, a férfiak felálltak. Valamikor tinédzser korom táján kezdett tudatosulni bennem, hogy nem a vihogásomtól, nem figyelemfelhívó viselkedéstől, és nem az elképesztő cuccoktól  fognak rám felfigyelni. 

Az igazi nő pontosan tudja, hogy mire képes, tisztában van az értékeivel és képes elfogadni önmagát olyannak, amilyen. Nem akar görcsösen mássá válni. Elfogadta önmagát, képes szeretni, és ezt sugározza is, bármilyen testi adottságokkal áldotta meg a sors. Kialakult személyisége van. Nincs szüksége a szerepek próbálgatására, nem keresgéli, hogy milyen is legyen tulajdonképpen. Erőlködés nélkül árad belőle a NŐ

Tud bánni a férfiakkal. Részben azért, mert megtanulta, részben pedig azért, mert ösztönösen tudja. Nem manipulálásról beszélek, vagy érzelmi zsarolásról, hanem arról, ha szavak nélkül is kiveszik a kezéből a cipekedni valót, ha alátolják a széket, ha odafigyelnek rá… A kívánságait nem azért lesik, mert kierőszakolja, hanem hódolatból, tiszteletből. A mosolyára mindig mosoly a válasz és nem fintorgás, vagy elfordulás, és nem feltétlenül azért, mert szép vagy jó alakú, nem azért, mert tetszik, hanem mert pusztán a kisugárzásával gyengéd érzelmeket kelt az erős férfiakban. Kiváltja az oltalmazó ösztönt bennük akárhány éves, és akárhány kiló is.

A viselkedése nőies, nem hivalkodó, nem feltűnősködő, hanem lágy és visszafogott, még akkor is, ha egyébként beszédes. De nem művi módon. Beszélhet és nevethet sokat, vagy hallgathat mosolyogva, lehetnek szellemes beszólásai, vagy merenghet kifelé az ablakon, oda fognak rá figyelni, számítani fog. Mint nő. 

Kialakult stílusa van. Mindegy, hogy töltött galamb, vagy Barbie baba, a megjelenésében tükröződik az egyénisége, annyira, hogy ha bárki bárhol meglát egy ruhát, egy cipőt, vagy bármilyen tárgyat, az jut eszébe, hogy ez ő. Ez az ő stílusa, neki tetszene, hozzá illik. Nem számít, hogy mit mondanak a többiek, nem érdekli, hogy hány embernek tetszik, kifejezi bátran önmagát és ezzel bármit védjegyévé és elismerésre méltóvá tesz. Néhányan megpróbálják utánozni, de erre büszke. Ámde sosem beképzelt. Csak tudja, hogy ő, Ő.

Egy nőnek mindig jó illata van. Akkor is, ha az edzőteremből jön ki, mert már átitatta a nőiesség illata. Parfümöt nem a divat szerint választ, hanem az egyéniségéhez illő illatot. Nehéz, buja, érzékit, vagy könnyed gyümölcsöset, lágy vaníliásat, üde virágillatot, friss sportosat…bármit, ami fémjelzi és elkíséri őt.

Az okos nő nem akar versenyre kelni a többi nővel, hanem tudja, hogy őt fogja megtalálni az, aki őt így értékeli, ahogy van. Pontosan azt vonzza be, aki hozzá illik és ehhez egy lépést sem kell tennie. Csak megadni az időt rá. Nem kapkodni. Ha meglelte a párját, nem félti a pozícióját, mert a kilengések közepette is tudja, hogy az ő embere hozzá tartozik és csak a változatosság kedvéért fordul meg más nők után, de az összehasonlításban és mérlegelésben úgyis ő lesz a győztes. A féltékenységgel csak kínokat okoz önmagának és a másiknak is.

Az igazi nő igazi otthont teremt. Meghittet, rá jellemzőt, barátságosat, legyen az egy elegáns villa,, vagy akár egy csepp kis erdei lak. Nem a bútorok és a szőnyegek drágasága fogja meghatározni az értéket, hanem az az otthonosság, ami belőle árad. Egy olyan hely, ahova jó hazamenni.

Az igazi nő nem utálja a hagyományos női szerepeket. Nem kell, hogy rabjává váljon a főzésnek vagy a takarításnak, de mégis hozzá tartozik az, ha finom süteményillat lengi be a házat, ha egy meleg leves kerül az asztalra, ha a gyerekek leckéjét felügyeli, vagy ha a mosott ruha szépen rendben áll a szekrényben… mert az egyik legfontosabb női szerepnek, a gondoskodásnak, ő a letéteményese.

Mert igazi férfi, csak az igazi nő mellett tud állni.