Nem voltam mindig jó, és még most sem vagyok az. Törekszem rá, de nem mindig sikerül. Néha becsúszik egy-egy baki, és mondjuk rákiabálok a gyerekemre, pletyizek valakiről a háta mögött, átmegyek a piros lámpán, csúnyán beszélek, ellógok a továbbképzésről,…. és ilyen főben járó bűnöket bizony naponta elkövetek. Mert állati nehéz jónak lenni, hiába is javasoljuk folyamatosan a gyerekeinknek, mikor még magunknak se megy. De attól én még jó vagyok. Vagy nem?
Le van írva a Bibliában is, le van írva a Tórákban, a Koránban, Buddha is tett rá utalást és Lao Ce is…. Könnyű nekik. Persze azért biztosan menni fog, csak kicsit meg kell rostálni. Teréz Anya biztos jó volt. Bár, ki tudja? Lehet, hogy titokban lefeküdt az összes ministráns fiúval, csak arról nem szól a fáma. Na és? Attól még jó volt. Nem ártott vele senkinek. Ez az!! Itt a kulcs: ne árts senkinek ! Ez azért kicsit kevés, azt hiszem.
Nem mondom, hogy könnyen megy. Mindig van valami, ami közbejön. Hol nincs időm segíteni valakinek,akinek szüksége lenne rá… hol nincs pénzem, hogy adjak annak, aki kér,… hol történik valami olyasmi, amiről nem lenne szabad pletykálnom, de nem bírom ki,… hol előtérbe helyezem a saját érdekeimet, mint a barátnőmét… Ha végiggondolom ezt az egészet, hát siralmas. Képtelenség, hogy egy angyal legyen belőlem. Annyi szerepem van, aminek meg kéne felelnem. Nő, feleség, anya, barát, barátnő, munkatárs, szomszéd, vásárló…. És ennek mindegyiknek megvan a maga jó-sága. Bakfitty!
Azt mondanom sem kell, hogy az út meg direkt úgy van kirakva, hogy jó göröngyös legyen, bukdácsoljál csak rajta végig, és maradj talpon, ha tudsz! Köszi. De juszt is megcsinálom, ha már egyszer elhatároztam. Legalábbis mindegyik szerepemben megpróbálok aránylag jó lenni, hogy aztán nehogy üres zsebbel kelljen odaállnom a nagy égi ítélőszék elé.
Nézzük! Alapból nő vagyok, mert hát annak születtem, tehát legyek jó nő. Vagyis inkább legyek nőként jó, azaz legyek jó társ, igazi nő, a férfi támasza, megértő bázis, nyugalmas hátország, mosolygós békés kis sziget, ahova el tud menekülni a megfáradt emberem, ahol nem veszekednek vele, ahol meg tud pihenni, ahol megértik, és megsimogatják a fáradt kis egoját, és nem mellékesen szexistenként tisztelik. Próbálok én jó lenni, csak hát lássuk be, ez nem annyira egyszerű feladatkör a többi 500 mellé, és bizony időnként elszakad a cérna… Olyankor biztos, hogy nem vagyok jó.
Talán még fontosabb is, hogy anyaként legyek jó, hogy normális gyerekeim legyenek, jó példát mutassak nekik, és ne üres szavakból álljon minden okításom. Legyek türelmes, és végtelenül megértő, akkor is, ha naponta elhagyja a tolltartóját és fülig sáros, biztassam és motiváljam akkor is, ha egy csomó egyest hoz haza, dicsérjem és segítsek neki kibontakoztatni a képességeit, akkor is, ha egy lusta disznó és nem érdekli semmi a laptopon kívül… Öleljem meg, ha durcás és hisztizni van kedve, engedjem el a fülem mellett, ha szemtelenkedik, de semmiképpen se kiabáljak vele. Mert akkor máris nem vagyok jó, pedig én az akarok lenni. A mosolysziget, a gyengédség és türelem.A megértés. A süti illatú konyha tündére. Az anyák mintaképe, akik mindent jól csinálnak. És tényleg van ilyen, legalábbis némelyek ilyennek tűnnek! Hogy a rossebbe csinálják ? Itt sem leszek jó?
Az se kutya azért, ha jó legalább jó barátnak tartanak. Na végre, ez könnyebben megy. Képes vagyok legalább a felnőttekkel beszélgetni , meghallgatni, tanácsolni, biztatni úgy, hogy közben nem vágnak arcokat, nem duzzognak. Igyekszem empatikus lenni, segítőkész barát és ez végre nem olyan nehéz feladat, mint az előző kettő. Hurrá, menni fog. Jó leszek.
Meg amúgy is. Nem lopok, nem hazudozok, nem üvöltözök állandóan, szorgalmas vagyok, nem bántok senkit….
Ha pedig képes leszel ezen is túllépni, és még mindig mosolyogni, akkor már minden megy könnyedén, és majdnem sikerül elhitetned magaddal, hogy jó vagy. Legalábbis a lehetőségekhez képest.
Mert ugyebár könnyű volt Jézusnak, meg Buddhának, de még Teréz anyának is, hiszen se férj, se gyerekek, se háztartás, se szomszédok, se sorbaállás, se határidők, se főnökök… Jó, tudom, én ezt választottam…
