Miért nem tudnak a nők szót érteni a férfiakkal ?

De tudunk. Csak nem úgy, ahogy eddig csináltuk. Az ő sajátos eszköztárukat kell hozzá előszedni.

Sok nő panaszkodik arról, hogy a párjával képtelen megbeszélni dolgokat. Akár jól megvannak egymással, akár folyton veszekednek, ez a probléma mégis gyakran felmerül. Bizonyos helyzetekben egyszerűen nem tudnak szót érteni egymással, mert a pasit nem érdekli, nem figyel oda, nem válaszol, vagy nem hallgatja meg a nőt…, azaz “nem mond rá semmit” , esetleg csak elüti egy közhellyel.

Ez a nőket bizony az őrületbe tudja kergetni, miközben a férfiak pedig úgy érzik, hogy ők kapnak agymenést tőlünk, nőktől. Hajlamosak vagyunk ezt érdektelenségnek tulajdonítani, annak, hogy a párunk már nem szeret minket, pedig cseppet sem erről van szó, csak arról, hogy ők nem beszélnek róla. Ők nem tudnak és nem akarnak “locsogni”. Míg mi nők 500-szor is elmondjuk ugyanazt, ők kimondtak valamit és pont. Becsukják azt a “fiókot”, és kész. Pedig mi még 500-szor szeretnénk hallani. Minimum.

A pasik nem így működnek, ezt tessék elfogadni!

Velük nem lehet órákon át “megbeszélni” a dolgokat, úgy, ahogy mi szeretjük, százszor átrágva, kifilézve és kivesézve, ők csak mondanak valamit róla és kész. Egyszer. Nem állítanak fel teóriákat, ahogyan mi gyakran tesszük, hogy mi lett volna ha másképp csináltam volna… ha máshogy mondta volna… Nem agyalnak órákig egy-egy hangsúlyon, hogy az vajon ellenségesnek hangzott-e, vagy szomorúnak, és akkor vajon mást jelent-e? Képtelenek erre koncentrálni, és ezt mi nem értjük meg. Mi szeretünk az elhangzottakon rágódni, feleleveníteni, miközben minden szónak külön jelentőséget tulajdonítunk, minden hangsúly mögé jelentést képzelünk. Hát ők nagyon nem.

Másmilyen a barátságuk is, mint a nőké.

A férfiak barátsága az együtt csinálás ( foci, sportok, kocsmázás, kártya, koncert, horgászat…) Ha beszélgetnek,- már ha erre sor kerül egyáltalán,- történésekről folyik a szó. A férfiak beszélgetése olyan, mint egy értekezlet. A nők viszont érzéseket, érzelmeket osztanak meg egymással. Ők nem pusztán egymás mellett akarnak lenni, hanem együtt. Nem haditanácsot tartanak, hanem inkább egy pszichoterápiás ülésen vesznek részt. Csoportterápián. A lelki problémáidat tehát inkább a barátnőiddel oszd meg. A pasid nem tud benne úgy osztozni, ahogyan szeretnéd.

Nem tudnak és nem is akarnak az érzelmeikről beszélni

Ne várd, hogy majd jól kitárgyaljátok, hogy neked mi és miért esett rosszul, ki és mivel bántott meg. Ez nekik nem megy. Jó esetben végighallgatnak, mert szeretnek, de te választ várnál, és ha a párod csak hallgat, attól pipa leszel. És jön a “mondj már valamit!!”…. “de mit mondjak?” című vita abszolút fölöslegesen. Örülj neki, ha egyáltalán meghallgatott. Majd elraktározódik a fejében a hosszasan kifejezett mondandód és majd a kellő időben előhalássza azt redukálva, és tán még válaszol is. De nem biztos.

Lehetőleg fogalmazz tömören és lényegre törően!

Relatíve hamar elveszíted a figyelmét, ha hosszan kezded el boncolgatni az érzelmeidet. Ha el akarsz érni valamit, akkor ne ereszd bő lére a mondandódat, hanem szedd össze 3 pontba, mintha egy kérvényt nyújtanál be. Ne kezdd úgy, hogy “Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy nekem rendszerint mennyire rosszul esik, amikor soha nem…” Itt már vészjeleket küldenek az antennái, és ‘üveges tekintet’ üzemmódba kapcsol. Mond helyette azt, hogy ” Szeretném, ha…”  Ennyi. Ezt érti. És beteszi a fiókjába. Ők nem érzelmekkel operálnak, hanem tényekkel. A lényeggel. Mit csináljak és mit ne. Tök mindegy, hogy miért. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nincsenek érzelmeik, természetesen vannak. Csak ezen nem agyalnak. Kifejezik, ha éppen úgy adódik, de nem rágódnak rajta.

Hiába vágod a fejéhez, ha valami nem tetszik

A férfi nem tipródik a problémán, nem kezd hosszas magyarázatokba az indokait illetően, inkább megvárja, míg lenyugszol, akár napokig hallgat, azután úgy csinál, mintha nem is lett volna semmi bibi. Azért számíthatsz rá, hogy jobban odafigyel a kérésedre, a hisztiddel viszont nem tud mit kezdeni. A racionális érveidet elfogadja, de csak ha hajlandó kihámozni a mondókádból.

Vásárolni se cipeld el!

Megőrül attól, ha órákig próbálgatsz, vagy ha 5 cipő közül neki kéne választani. Rámutat majd egyre, de tökre nem érdekli, csak szabadulni akar. Persze, hogy van, ami tetszik neki, de azt leemeli a polcról és ennyi. Ha 3 hasonlót odacipelsz neki és a véleményét kéred, miközben elemezgetni kezded, hogy miért jobb az egyik a piros ruhádhoz, mint a másik, akkor tuti, hogy buktad az együttműködést. Jobban teszed inkább, ha a barátnőddel mész shoppingolni.

A férfi tervez, nem tervezget, mint a nők

A nyaralásotok tervezgetésébe, vagy a lakás átrendezésébe is csak akkor vond bele, ha kész tényekkel tudsz előállni. “ezt és ezt gondoltam, jó vagy nem?” Biztos, hogy kiakad attól, hogy “szerinted ide toljuk a fotelt? Vagy talán mégiscsak jobb lenne ott. Esetleg nézzük meg amott….” Nem csak úgy tervezget mint te. Ő tervez. Konkrétan. Tényekkel operál nem elméletekkel. Paramétereket lát és nem hangulatokat. Úticélja van és útiterve, nem csak úgy lézengjünk valamerre… 

Ne akard, hogy minden sms-edre azonnal válaszoljon.

Lehet, hogy éppen nincs nyitva az a fiókja. Amúgy meg, ha írtál valamit, ő azt tudomásul vette, feljegyezte a fejében és cseppet sem tartja szükségesnek a további szószaporítást. Például megírod, hogy holnap délben ráérsz. Nem fog rá úgy válaszolni, mint a barátnőd, hogy “jó, majd utánanézek, hogy el tudok-e kéredzkedni és majd írok”… Nem. A fickó hallgat. Te a kefét rágod. Mérgelődsz, hogy ugyan miért nem lehet legalább egy mondatot reagálni. Tudod, miért? Mert eszébe sem jut, hogy te semmitmondó kis válaszoknak is örülnél, mert ő nem. Majd akkor ír, ha tényekkel tud előállni. A férfiak nem képesek a semmiről írkálni. Ír majd, ha eszébe jut. A nem-írásnak nincs jelentősége a számára, ne magyarázz bele semmit!

Tanuljunk meg az ő nyelvükön kommunikálni

Hogy ez igazságtalan? Hát persze, hogy az, mint olyan sok minden. Ámde célravezető.