Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

Nekem aztán senki se mondja meg!   Próbáltál már vitába szállni egy kamasz gyerekkel? Ennél ádázabb és elkeserítőbb csatát még Napóleon sem vívott. Totál biztos vereség, de minimum 2 idegnyugtató tabletta. Pedig olyan cuki, jó gyerek volt! Most meg csak a barátaival jófej, velem egy fúria, legalábbis az esetek nagy részében. Bezzeg, ha velük látod,… Tovább »

  Van egy olyan érdekes női szindróma, amire mostanában egyre jobban felfigyelek, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat másképpen hallani, mint ahogyan azok valójában elhangzottak. Mögöttes tartalmakat, hátsó szándékokat, szépítést feltételezünk ott is, ahol nincs semmi az égvilágon.     Persze csak a nők…   Miért van ez így? Egy pasinak eszébe sem jut, hogy agyalni… Tovább »

  Költözködünk. Ezért sajnos a blogomat is hanyagoltam kissé, de ma olyan sokk ért, hogy muszáj egy időre ideülnöm a laptop elé, hogy kiírjam magamból azt, amit eddig is tudtam:  a szülők nem normálisak. Beleértve magamat is, mégpedig sokszorosan. Egy egész vagyont költöttem eddig a semmire. Hogy ez hogyan derült ki?? Nekiálltam összepakolni a kislányom… Tovább »

  A várakozás maga az élet   Megfigyelted már, hogy a várakozásról minden emberben negatív kép él. Meghallod ezt a mondatot, hogy “Várni kell egy kicsit”, és rögtön feláll a szőr a hátadon. Egyszerűen a várakozásnak pejoratív értelmet tulajdonítunk, és csupa kellemetlen élményt társítunk hozzá, mint várni a sorodra a kasszánál,… várni az orvosi rendelőben,…… Tovább »

  Bizony nem mindig van tele a pénztárca.   Nálam tulajdonképpen nagyon sokszor szűkös a büdzsé, ezért rutinos spórolóvá váltam. Nem igazán bánom, mert remekül tudom így is érezni magamat, sőt, mondhatom majdnem mindenünk megvan, amire vágyunk, csak egyszerűen oda kell figyelni a dolgokra. Ha ügyesen gazdálkodsz, és fel tudod állítani a fontossági sorrendet, akkor… Tovább »

Vannak hónapok, amikor az ünnepek és a rájuk való készülődés kitölti minden pillanatunkat, mint például a december vagy a húsvét környéke. Ilyenkor ünnepi fények, illatok, ízek és hangulatok közt létezünk. Aztán vége lesz, lecseng és jönnek a hónapokig tartó szürke hétköznapok. Amik jó, hogy szürkék, mert így jobban örülünk a “színes” napoknak, mert ugyebár tudjuk,… Tovább »

    Help! Kérlek hallgass meg!   Lehet, hogy én kommunikálok rosszul. Nem tudom. De sok barátnőm és ismerősöm is panaszkodik arról, hogy valami nem stimmel. A férfiak nem értik meg őket, nem hallgatják meg őket, nem figyelnek rájuk… Nem értenek egyet velük, de az érveikre nem figyelnek. Ha kérnek valamit, az süket fülekre talál…. Tovább »

  Öregszünk. A külsőnkben mindenképpen. Nem mondok azzal semmi újat, hogy ez bizony igazságosan van elrendezve, ez alól nincs kivétel. Mindenkinek öregszik a bőre, a haja, és mindene, bármennyit költ is rá az illető, hogy ezt ellensúlyozza. A jó hír azoknak, akik némileg anyagi hátrányban vannak, hogy akik túl sokat költenek erre, azok valószínűleg túl… Tovább »

  Hozott anyagból dolgozunk.   Az ember egy rakás tulajdonsággal van megáldva, melyeknek egy része velünk született, más része a fejlődésünk és a környezeti hatások eredménye. Felnőtt korunkban azután tapasztalatainkra és józan eszünkre hallgatva kialakítunk néhány új tulajdonságot is, a meglévőket pedig próbáljuk a helyes mederbe terelni, legalábbis ideális esetben. Igyekszünk a jobbakat erősíteni és… Tovább »