Ha a lelkünk fiatal marad…ne öregedjük nevetségessé magunkat!

Öregszünk. A külsőnkben mindenképpen. Nem mondok azzal semmi újat, hogy ez bizony igazságosan van elrendezve, ez alól nincs kivétel. Mindenkinek öregszik a bőre, a haja, és mindene, bármennyit költ is rá az illető, hogy ezt ellensúlyozza. A jó hír azoknak, akik némileg anyagi hátrányban vannak, hogy akik túl sokat költenek erre, azok valószínűleg túl sokat is foglalkoznak a kérdéssel, és igen gyakran átesnek a ló túl oldalára, ezzel nem csak nevetségessé válva, hanem sajna elég gyakran szánalmassá is. Ismeritek azokat a szerencsétleneket, akik már mosolyogni sem tudnak a rengeteg ráncfelvarrástól, viszont a koruk akkor is látszik rajtuk. Persze a retusálás sokat segít, csak akkor jobb, ha elkerüljük a valódi emberek társaságát, akik roppant csalódottak lesznek az “élő adástól”.

Fura világot élünk

Régente sosem kellett szégyellni, hogy őszülünk, nem kellett simítgatni a ráncokat, sőt, inkább tiszteletet parancsolónak számított egy ősz halánték, ma meg mindenki Barbie baba akar lenni. Ezt a marhaságot! Ki mondta, hogy csak attól lehetünk boldogok, ha tinédzsernek nézünk ki?? Ráadásul röhejes módon. Pontosan olyan vonzó egy ápolt, érett nő, mint egy csitri, csak éppen sokkal több mindent tud! Hát én nem megyek sehova fiatalodni, nem attól leszek happy. A boldogságom belül van, ha van. Idősen is lehet élvezni a mindennapokat, szeretni az életet. Sőt még jobban kihasználva, bölcsebben, de fiatal lélekkel. Tele tapasztalattal, tudással, éretten és jól!

Azért kell az ápolt külső, csak ne legyen műanyag

A kiegyensúlyozottságomat nem a botoxtól fogom remélni. Sosem hallottam még, hogy valaki ettől lett sikeres, elégedett. Persze, hogy számít a kellemes megjelenés, persze, hogy klasszabb a sima bőr, az ápolt haj, az illatos, csinos nő. Naná, hogy jobban érzem magam egy masszázs után. Csakhogy mostanában ez akar minden elé furakodni. De az igazi szépséget és csodálatot még senkire nem pakolta rá a sminkmester. Azt, hogy pillanatnyilag jól érezzük magunkat a bőrünkben, el tudjuk érni egy-két kezeléssel, ( ha telik rá), de hogy tartósan?….

Ahhoz, hogy fiatalok maradjunk, sokkal több kell, mint egy sima pofi.

Ahhoz kell életöröm, tettvágy, akarat, célok…. hogy sose add fel. Sose mondd, hogy nekem már mindegy, én már öreg vagyok! Sose tegyél le a vágyaidról! Sose érezd, hogy már késő! Ha belülről ezeket érzed, akkor hiába is veszel fel jampi ruhát és varratod fel a szemhéjadat, belülről akkor is öreg maradsz. Ha már nem érzed, hogy képes vagy bármire, amit csak szeretnél, akkor fölösleges a vörös haj…. Őszen is lehetsz világmegváltó, csak ne engedd, hogy magad alá gyűrjön az elkeseredés!

Mozogjunk a fiatalságért.

A testünk egészsége is fontos a fiatalsághoz, de nem az átszabással, hanem a karbantartással. És fölösleges túlzásokba esni. Nem kell naponta több órás edzés, nem kell sanyargatni magunkat, ez nem egyfajta kötelezettség, hanem élvezet kell, hogy legyen. Elkezdjük kicsiben, azután egyszercsak a mindennapjaink részévé válik és örömet okoz. Például a jóga. Vagy a Thai Csi. A kerékpár, a szobabicikli, vagy az úszás. Mindegy, mit csinálunk, csak ne legyen erőltetett és ne a divatot majmoljuk, hanem hozzánk illő legyen. Idősen is teniszezhetünk, de ne sznobságból, csak hogy elmondhassuk, vagy mert az olyan jól hangzik, hanem élvezetből. Nem attól leszünk fiatalok, hogy a legmenőbb edzőteremben emelgetjük a súlyokat a 25 éves személyi edzővel, hanem attól, hogy megmozgattuk és ruganyossá tettük az izmainkat. És ettől könnyebbek leszünk. Némelyeknek a sport arról szól, hogy felvonultassák a trendi szabadidő szerkójukat. Na, az nevetséges. Meg az is, amikor 20 évesnek akarok látszani. De ha lemegyek sétálni vagy kocogni a Dunapartra hajnalban, amikor senki sem lát, akkor azt magamért teszem.

Sose felejts el úgy lelkesedni, mint 20 éves korodban

Menni fog. Csak azt hiszed, hogy ezt már nem illik. Idősebb korban valóban nevetséges például vihorászni  a villamoson, mert ugyebár már megtanultunk viselkedni. De nevetni azért lehet. Sőt kell is! Nem klasszabb egy mosolygós öreglány , mint egy mogorva? Főleg, ha még azon is tud nevetni, hogy öreglánynak hívod. És még tud lelkesedni is érte…. bár ezt kötve hiszem. Akkor is imádom a vidám öreglányokat. Őszek és ráncosak és kacagnak, kuncognak, mosolyognak. Ugyan mitől? Attól, hogy nem felejtettek el örülni, nem felejtettek el szeretni…

Szerelem idős korban

Bizony. Őszen, öregen, ráncosan, bárhogyan, mert az megint csak a lelkünk játéka, nem pedig a küllemé. A vonzalom, az velünk marad kövéren is, öregen is, ha a zsáknak megvan a foltja… Valószínűleg nem a tűsarkainkon fogunk hódítani egy kis popsi riszával, nem a szépségünk fog számítani, nem a plasztikai sebész műve fog tarolni, nem a külsőségek nyomnak többet a latba, hanem annál sokkal többet fog jelenteni. Nem cserélném Guccira! Erről írtam már egyszer, itt találod https://kozepkoruno.cafeblog.hu/2016/04/04/sosem-keso-szuletett-feleseg-rovata/

 A legfontosabb, hogy sohase felejts el játszani. Nem játszmázni! Hanem játszani.

Igazán. A többiekkel együtt. Élvezni a játékot úgy, hogy mindenki ismerje a szabályokat. Nevetni rajta, és várni a folytatást. Mert, ha nem felejtünk el játszani, akkor a lelkünkben fiatalok maradunk. Gyerekek. És az nem nevetséges, hanem természetes. Sokan ódzkodnak attól, hogy idősebben szórakozzanak, mondván “az már nem nekik való.” Na ez a nevetséges. Ki állított fel olyan szabályt, hogy nem mulathatok 30 után. Dehogynem, sőt kötelezően előírnám ezt a fajta feltöltődést. A nevetés a legjobb gyógyszer. Márpedig, ha játszunk, akkor általában nevetünk is. Ha játszunk, akkor általában együtt vagyunk és szórakozunk. Mindegy mit. Unaloműzőnek sem rossz, de lehet köré kis bulit is kerekíteni, amikor kicsípjük magunkat és készülődünk és tervezzük és várjuk és örülünk előre. Ez már önmagában minusz 5 év.

A nevetés ugyanis sokkal jobban fiatalít, mint a botox.