Vannak hónapok, amikor az ünnepek és a rájuk való készülődés kitölti minden pillanatunkat, mint például a december vagy a húsvét környéke. Ilyenkor ünnepi fények, illatok, ízek és hangulatok közt létezünk. Aztán vége lesz, lecseng és jönnek a hónapokig tartó szürke hétköznapok. Amik jó, hogy szürkék, mert így jobban örülünk a “színes” napoknak, mert ugyebár tudjuk, hogy mindennek van viszonyítási alapja. Minden relatív, ahogy azt már Einstein is rég kitalálta.
Másrészről viszont néha fel kell dobni egy kicsit a semmilyen napokat is, ilyenkor szoktunk kitalálni valami dili-bulit. Teljesen mindegy, hogy mit nevezel ki apropónak, a lényeg, hogy adj neki egy kis körítést, hogy egy kis színfolt kerüljön a mindennapokba és örüljön a lelked. Meg a többieké is, legyenek azok akár a gyerekeid, vagy a barátaid. Mondjuk szürke hétköznapok alatt inkább a szürke hétvégéket értem, de arra nincs ilyen jó kis kifejezés, viszont akkor érünk azért jobban rá ünnepet alkotni. De mindegy melyik napot, csak néha bizony dobd fel!
Kisütött a nap egy hét esőzés után? Leesett az első hó? Elkészültek a nyaralás képei? Átjött néhány gyerek játszani? Megérett a meggy?… Rengeteg hétköznapi, teljesen banális dolog, amiből bizony nagyszerű kis partikat lehet szervezni. Egy hirtelen ötlet, néhány telefon, vagy üzenet, egy gyors bevásárlás (vagy az se) és már kész is az ünnepi alkalom, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat, hogy egy kicsit összejöjjünk csak úgy ad hoc, hogy megünnepeljünk valamit. Annyi ilyet csináltunk már az utóbbi években, és maximálisan szuper élmény lett mind egytől egyig.
Ez volt az egyik ilyen kedvencem. Egy döglesztő, unalmas napot dobtunk fel vele fantasztikus módon. Rengeteg paradicsom érett mindnyájunk kertjében és ahogy erről beszélgettünk, kitaláltuk, hogy csináljunk paradicsompartit. Mindenki készítsen valamit, bármit kedve szerint paradicsomból és hordjuk össze egy nagy közös ebédre. Főzni úgyis kell, ebédelni is, miért ne tegyük ezt hangulatosan? Ráadásul így csak egyfélét kell kreálni, igaz, hogy abból nagyobb adagot, de az már mindegy. Pár óra alatt elkészültek a saláták, levesek, húsgombócok és mindenféle finomság, aztán mindenki pirosba öltözött, és elindult a nagy paradicsom partira. Szuperül éreztük magunkat, csak úgy…
Egy másik alkalommal a tavaszi bokor és fametszés eredményét hordta kupacba egy barátnőnk, hogy eltüzelje, mikor is eszébe jutott, hogy ezen miért ne süthetnénk szalonnát. Egy gyors körüzenet, és aki tudott és kedve volt, felkapta, amit otthon talált, virslit, hagymát, kolbászt, innivalót, rágcsálnivalót, egyebeket és benevezett a nagy rőzseégetésre. Csak úgy macinaciban, farmerben, spontán ünnepet kreáltunk a kerti munkából. Mondanom sem kell, hogy remek lett.
Ugyanígy tartottunk már spontán pikniket, egyszerűen azért, mert csodás napsütésre ébredtünk, és aki ráért fogta a pokrócát, az elemózsiáját és kiruccantunk megünnepelni az időjárást. De ugyanezt tettük az első hóval is és mondhatnék bármit, mert alkalmat mindig lehet találni ahhoz, hogy kiszínezzük az életünket. Úgyis olyan gyorsan elszalad, akkor tegyük lehetőleg varázslatossá. Ne hagyjuk magunkat belesüppedni a gondokba, problémákba, azok úgyis vannak, és megmaradnak akkor is, ha siránkozunk rajtuk, akkor is, ha mellette keresünk némi kis feltöltődést és örömet.
