Spórolás felsőfokon

Bizony nem mindig van tele a pénztárca.

Nálam tulajdonképpen nagyon sokszor szűkös a büdzsé, ezért rutinos spórolóvá váltam. Nem igazán bánom, mert remekül tudom így is érezni magamat, sőt, mondhatom majdnem mindenünk megvan, amire vágyunk, csak egyszerűen oda kell figyelni a dolgokra. Ha ügyesen gazdálkodsz, és fel tudod állítani a fontossági sorrendet, akkor nem fogsz szenvedni attól, hogy “jaj már megint nem jut semmire.”

Nyilván, ha az égvilágon nincs semmilyen bevételed, akkor nem tudsz spórolni, de akkor nagy valószínűséggel ezt a blogot sem olvasod, így nem hozzád szólok, hanem azokhoz, akik megpróbálnak kis pénzből sokat kihozni. Mert lehet, hidd el nekem, csak a hozzáállásunkon kell kissé javítani. Kesergés helyett ülj le és vess számot! Mennyid van? Mire kell feltétlenül és mi az, amit viszont “csak” szeretnél. 

Listázd

Tök fölösleges dolgokra is vágyunk, amivel semmi baj nincsen, sőt, még a szűkös keretből is jut rá, hogy időnként megajándékozzuk magunkat egy-egy szükségtelen, ámde örömet adó valamivel, de jó, ha minden a szemünk előtt van. Vannak a prioritások, mint például a villanyszámla meg az ebédbefizetés a suliban, azokat jó előre betervezem, nehogy véletlenül egy-egy nagy bevásárlás során kiugorjon a rávaló a bukszámból, mert bizony az is előfordulhat.

Éppen ezért nem is járok a hipermarketekbe bevásárolni, vagy ha mégis, mert végül is ott olcsóbban lehet beszerezni a dolgokat, akkor szigorúan csak annyi pénzt viszek, amennyit szükséges, mert a hatalmas kínálattól könnyen elcsábul az ember lánya. Nem is mindig nézelődök, hanem csak célirányosan elmegyek a tej, kenyér, zöldség…részre, hogy nehogy meglássak valamit, amire “feltétlenül” szükségem van. Mert igazából nincs, csak néha úgy érzi az ember. Ha viszont tényleg szükségem van, vagy egyszerűen csak vágyom rá, akkor sem nyavalygok, hogy nincs rá pénzem, hanem felkerül a listámra és kesergés helyett hinni kezdem, hogy majd egyszer megvalósul és kipipálhatom, mert az enyém lesz.

Spórolás dobozokkal

Nekem nagyon bejött ez a módszer. Az irreális vágyaimat is megvalósítottam már belőle. Fogom a dobozkámat és ráírom, hogy mit szeretnék. Minden nap dobok bele 100 vagy 200 forintot, ami ugyebár semmi és igazán nem hiányzik a napi költségvetésből, de ha összegyűlik, akkor fantasztikus módon meg tudom tenni, vagy venni a vágyamat. Csak türelem kell hozzá.

És addig is, amíg szép lassan összegyűlik, lehet előre örülni a majdani megvalósulásnak. Így voltunk tavalyelőtt a barátnőmmel Toscanában, tavaly pedig egy másik barátnőmmel Cornwallban. Csodás utazások voltak. Igaz, hogy 4 évig gyűjtöttünk a Cornwalli útra egy papírdobozban, de megérte. Hosszú volt a várakozás, de élveztem minden percét, mert tudtam, hogy meg fog valósulni! Előre örültünk és gyakran tervezgettük előre, hogy mit fogunk megnézni, mit fogunk megkóstolni, mivel fogunk közlekedni…és minden apróságot. 

Siránkozás helyett örülj!

Egyáltalán nem biztos, hogy az a jobb, amit azonnal megkapsz. Az a mondás szerint is értéktelenebb. Sokkal kevesebb örömet okoz. Tudod te milyen jó azzal a biztos tudattal tervezgetni, hogy meglesz? Minden nap ránéztem a dobozomra, és boldog voltam tőle. Kivettem a könyvtárból az utikönyveket (az évek során többször is) és terveztem útvonalakat. Elolvastam a helyi specialitásokat, és tudtam, hogy mit szeretnék enni, inni. Felkészültem mindenre, mert volt rá időm. Csak a hozzáálláson kell változtatni. Ne engedd, hogy lehúzzanak!

Ne törődj vele, ha legyintenek rád! Ne aggódj, hogy hülyének néznek! Ha félsz tőle, ne is beszélj róla senkinek, csak magadban kacsints egyet. Én viszont büszke voltam rá. Először megmosolyogtak a kolléganők, aztán 5 év elteltével irigykedtek és utána tátott szájjal hallgatták az élménybeszámolónkat. Azt hiszem így sokkal jobb volt.

Spórolni a kaján

Nekem talán ez megy a legjobban. Először is megfordítottam a bevásárlás irányát. Nem azt veszem, amit kitalálok, hanem azt főzöm, amit veszek. Nyitottan indulok neki egy-egy nagybevásárlásnak, mert tudvalevő, hogy mindig van sok akciós termék, vannak nagy leárazások, lejárat előtti féláras cuccok… Nos én ezekből kreálok ebédet, vacsorát. Inni pedig csapvizet iszunk, nincs azzal az égvilágon semmi baj, sőt az a legegészségesebb. Nem rongálja a fogakat, nem hizlal,  kell a sejteknek…Szóval csak jól meg kell ideologizálni, hihi.

Kifejlesztettem arra is pár módszert, hogy fincsi, de jóval olcsóbb kaja kerüljön az asztalra. Gyakran csinálok például szaftos dolgokat, amikhez kevesebb husit kockázok apróra, és jó sok finom, ízletes szaftot csinálok hozzá. Így ugyanannyi adag, ugyanolyan finom, csak olcsóbb lesz. Gyakran készítek lencsét, babot, sárgaborsót vékonyra karikázott, olajban fincsire sütött kolbásszal, vagy virslivel a tetején, az is nagyon kiadós, laktató és finom. Ráadásul a bab, lencse és társai amellett, hogy nagyon olcsók még nagyon egészségesek is.

Különlegességek kuriózumnak

Egy héten egyszer biztos eszünk azért luxus kaját is, mert megérdemlem, de ennek fejében hajlandó vagyok utána spórolósabbra venni a figurát, és jöhet a tejfölös tészta fokhagymásan, hogy ízes legyen, meg a tojásos francia krumpli és társai. A gyerekek is nagyon szívesen fogadják a legegyszerűbb kajákat is, és elfogadják a spórolást is, ha megbeszéled velük. Ha nem panaszként adod elő, hogy “csak ez van”, hanem mint finomságot tálalod.

A spórolást nem kell úgy a gyerekek elé tárni, mint valami degradáló hiányosságot, hanem alkalmazott stratégiaként. Megértik miről van szó, és nem fognak követelőzni. Talán arra is ráveszed, hogy kapcsolja le a lámpát, vigyázzon jobban a ruhájára, hogy ne kelljen annyit mosni, hogy segítsen sütit sütni, mert az jobb, mint a bolti… Ők is képesek gyűjtögetni a céljukért, bár azért a türelem nem az erősségük. Viszont könnyen elérhető, hogy ne nyávogjanak minden szirszarért, hanem tegyenek érte.

Kovácsolj előnyt a spórolásból!

Ruhákat amúgy is imádok turkálni, és nem csak azért, mert fillérekért lehet kifogni szuper darabokat, hanem mert sokkal nagyobb a stílusválaszték, és sokkal egyedibbé alakíthatom magam, mint a konfekciókkal. Mert én szeretnék egyéniség lenni, olyan “én”.

Az is biztos, hogy az ember a nagy spórolással kreatívabbá is válik, mert maga kell, hogy megoldjon sok mindent, akár  varrásról, barkácsolásról, kertészkedésről, sütésről, vagy bármiről van is szó. Márpedig a kreativitásra büszke az ember. Igazán jó érzés, ha rácsodálkoznak az emberek, hogy “Ezt te csináltad? Egyedül?…Azta!” Mindjárt jobban hangzik, mint az, hogy “szegénynek nincs pénze”, ugyebár. Egyszerűen meg kell változtatni a hozzáállásunkat, és ennyi. Mindenből kihozni a legjobbat. A panaszkodástól úgysem változik semmi. Tudom, ezt már mondtam, de nem győzőm elégszer hangsúlyozni. 

Don’t worry, be happy!