Tanulj meg úszni az árral! Lovagold meg az élet hullámait, különben elsodornak.

Az élet olyan, mint egy hatalmas háborgó, csodálatos, hullámzó óceán. Meg kell tanulnunk a felszínen maradni, úszni az árral, meglovagolni a hullámokat, hogy biztonságos partokra sodorjanak minket. Nem erőből. Nagyon nehéz lecke ez mindnyájunknak, de hidd el, megéri az odafigyelést. Ne azt tedd, amit akarsz, ne próbáld meg az akaratodat tűzön-vízen keresztül vonszolni, hanem azt akard, amit tenned kell. Vedd észre az utadat, lásd, hogy merre érdemes indulnod.

Fiatalon szinte senki nem tud élni a sors adta lehetőségekkel, mert egyszerűen hatalmas a tettvágyunk, hatalmas az egonk, és még azt hisszük, hogy minden megoldható pusztán akarattal és a nagy buzgásban észre sem vesszük, hogy az Élet teljesen mást akar tőlünk.

Számtalan utat és lehetőséget képzelünk magunk elé, és elhisszük, hogy bekebelezhetjük a világot. Csakhogy nem megy minden olyan simán, mint ahogy elképzeljük. Mintha kicsit fordítva csinálnánk. Olyan ez, mintha a surf-ös anélkül menne ki a vízre a deszkájával, hogy figyelembe venné az időjárás és a víz sajátosságait. Nem figyelne a sötéten tajtékzó hatalmas hullámokra. A víz és a tűz egyszerre barátunk és ellenségünk, táplál és elemészt, attól függően, hogy hogyan használjuk. Így van ez az élet adta helyzetekkel és lehetőségekkel is. Felemelkedünk vagy elbukunk, bár néha csak langyosan csordogálunk.

Leginkább a félelmeink, az aggodalmaink, vagy csak a megszokás tántorít el minket a jó iránytól. Belerögzülünk egy adott szituációba, egy szürke élethelyzetbe, egy rossz kapcsolatba, egy nemszeretem munkahelyre….és nem merünk változtatni. Tudjuk, hogy nem jó, érezzük, hogy ennek már lejárt az ideje és lépnünk kéne, de tartunk az ismeretlentől, félünk lépni.

Pedig ha úgy érzed, hogy menned kell, akkor indulj el!

A lehetőségek tudatos kiaknázásához bizony idő és energia kell. Észre kell venni, ha jön a hullám, ha változik a sodrás, és változtatnunk kell. Nyitva kell tartani a szemünket, barátunkká kell tennünk a változást, akkor is ha félünk az ismeretlentől. Nem görcsölni és agyalni kell, hanem észrevenni, amikor eljön a felállás ideje. Nem akarok rébuszokban beszélni, de nagyon szeretem ezt a surf-hasonlatot, mert híven tükrözi az élet adta lehetőségek kihasználását. A legtöbben gyávák vagyunk lépni, vagy egyszerűen észre sem vesszük, hogy fel kéne állni a deszkánkra. Bukdácsolunk egyik hullámról a másikra, időnként köpködve, nyelve, küszködve, ahelyett, hogy meglátnánk a lehetőséget.

Tudom, hogy mennyire ijesztő megválni a régi, valaha jól beválttól. De ha nem engeded el a régi, már nem működő dolgokat, nem lesz helye az újaknak. 

Teljesen mindegy, hogy munkáról, szerelemről, pénzről, barátságról van szó, ha már nem érzed benne jól magad, állj fel! Biztos lehetsz abban, hogy a változás tovább fog lendíteni. Ha körülnézel,akkor rá fogsz döbbenni, hogy mennyi apróság mutatja az irányokat. Egy új munkahely, egy jobb anyagi lehetőség, egy szép kapcsolat nem attól fog eléd kerülni, hogy keresed és akarod, és egyértelműen ott áll előtted, hanem csak figyelj az apró útmutató jelekre, érzésekre, mondatokra, együttállásokra – véletlennek tűnő dolgokra, és a sors majd szépen odavezet. Egy dolgot ne tegyél! Soha ne mondd, hogy “ez nekem úgysem sikerül…” Igenis menni fog! Lehet, hogy csak araszolva, lassabban, de egyszer csak ott fogsz állni a hullámok tetején. Néha alákerülsz, néha elesel, de összességében haladni fogsz! A változás törvényszerű, néha fáj, de nem tudunk az útjába állni. Inkább álljunk fel a tetejére bátran!