Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

  Ki viszi át a szerelmet?   Szerelem… Csodás érzés, felkavaró, felpezsdítő és óóóóhh, borzalom, múlandó. Mindenképp így kell lennie? Én már azzal is megelégednék, ha sziklaszilárd szeretet maradna a helyében, de én még ezt sem tudtam elérni. Elmúlt, elenyészett, és bizony nagyon sokszor teljesen banális dolgok oltották ki törékeny életét. Ifjonti koromban már-már aggódni… Tovább »

  Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges az, hogy ennyi kapcsolat megy tönkre, ennyi veszekedés és vita van egymást szerető, avagy csak szeretni vélő párok között? Miért hunynak ki a lángoló, öröknek vélt szerelmek ? Mi lehet a baj ezzel az együttélésdi vagy együttélősdi játékkal? Írtam már többször a pasik és a nők közötti gondolkodásbeli eltérésekről, az érzelmi, és… Tovább »

Pár napja már írtam arról, hogy mennyire önálló életet élnek az érzelmeink, tőlünk teljesen függetlenül, mennyire ki vagyunk téve az indulatainknak és a hangulatainknak, úgy hogy szinte minimális az eszköztárunk azok megváltoztatására, sőt időnként megfékezésére. Úgy látszik nem írtam ki teljesen magamból a gondolatsort, mert tovább kellett agyalnom ezen a témán, és rengeteg minden jutott… Tovább »

Korának megfelelően   Vannak olyan emberek, akiknek a gondolkodása, a vágyai, az ízlése, az érzelmei, és minden lelki összetevője változik a korával, és a lelke szerencsés módon együtt érlelődik, öregszik a testével. Ők pont a megfelelő korban pont a megfelelő viselkedési formákat fogják hozni, pont a megfelelő kultúrát szippantják magukba és pont a koruknak megfelelően… Tovább »

Valamelyik este gondolkodtam el azon a tényen, hogy az érzelmeink úgy élnek velünk, mint az engedetlen gyerekeink : se szabályozni, se lepasszolni nem tudjuk őket, tőlünk teljesen függetlenül működnek. Szinte semmilyen befolyással nem bírunk fölöttük, jönnek-mennek, meghatározzák a mindennapjainkat, csak éppenséggel kordában nehéz tartani őket. Ők uralkodnak. Ők, aki Én vagyok. Meg tudjuk tenni (legalábbis néha… Tovább »