Olyan különbözőségek, amiken elbukhat még a legjobb kapcsolat is

Ki viszi át a szerelmet?

Szerelem… Csodás érzés, felkavaró, felpezsdítő és óóóóhh, borzalom, múlandó. Mindenképp így kell lennie? Én már azzal is megelégednék, ha sziklaszilárd szeretet maradna a helyében, de én még ezt sem tudtam elérni. Elmúlt, elenyészett, és bizony nagyon sokszor teljesen banális dolgok oltották ki törékeny életét.

Ifjonti koromban már-már aggódni kezdtem, hogy ez csak nálam van így, hogy egészen biztosan velem van valami baj, amiért a legnagyobb szerelmem is úgy elhamvad, mintha sosem lett volna, de aztán látni kezdtem, hogy ez bizony általános probléma. Képtelenek vagyunk megtartani a tüzet, képtelenek vagyunk átvinni a már gyengülő pislákolást, amit még talán újra lehetne éleszteni – tisztelet a kivételnek. Azóta csak figyelek, gyűjtöm az okokat és keresem a megoldást.

Vannak áthágható akadályok

Egyszerűen különbözünk. Vannak olyan konfliktusaink, amiket meg tudunk oldani, csiszolódunk, egymáshoz igazodunk, megszokunk, nem törődünk vele…és élünk szeretetben tovább, alkalmazkodva a másikhoz szeretettel. Szemet hunyunk az undok anyós felett, legfeljebb igyekszünk elkerülni, bár ez is egy nehéz kérdés, mert igen sok gyilkos veszekedést hallottam már a drága mama miatt, de ez miatt talán azért nem szoktak elválni az emberek. Az anyós ugyanis jó esetben nem tartozik a mindennapjainkhoz, ő csak a háttérben mérgez. 

A bosszantó szokások, mint az a bizonyos le nem hajtott wc deszka, a hosszas készülődés, a böfögés és társai, a nem azonos napirend, a súlyfelesleg, a hiúság, a csúnya beszéd… még mindig csak az apróbetűs részben szerepelnek a szakítások és válások indoklásánál.

Van viszont néhány olyan különbözőségünk, amin nem lehet átlépni, amiket nem fedeztünk fel a “szerelem vakságunk” idején,és amik egyre nagyobb problémákká duzzadnak az évek során. Apró dolgokból óriásokká növekednek, és a látszólag nem túl fontos részletkérdések egy idő után szakadáshoz vezetnek. Állandó jelenlétük a mindennapokban megmérgezi a szerelmet, sőt a szeretetet is. Mivel ezek az “összeilletlenségek” alapvetően nem tudnak, ezért nem is fognak megváltozni.

Érdemes lenne jó előre megfontolni, hogy hogyan fogunk tudni megbirkózni ezekkel a különbözőségekkel, csakhogy ki a nyavalya ennyire bölcs és előrelátó fiatal korában? Főleg amikor lila ködben úszik? Azt hisszük, hogy a szerelem mindent legyőz. Azt hisszük, hogy a mienk más, mint az előttünk levő sok millió, a mienk örökké lángolni fog. Aki nem ezt hiszi, az nem is szerelmes, szóval tényleg baromság elvárni, hogy racionálisan gondolkodjunk. És most nem is azokról a sarkalatos kérdésekről beszélek, hogy legyen-e gyerekünk, vagy ne, illetve kertes házat akarunk-e vagy loft lakást… Sokkal kisebb volumenű életmódbeli szokásokról beszélek. Íme néhány picinyke, mégis sorsfordító másság:

Társaságkedvelő – társaságot kerülő

Aki szereti a bulikat, a koncerteket, a táncos összejöveteleket, kártyapartikat, baráti összeröffenéseket, és általában a pezsgést, az hamarosan szenvedni fog a társaságmentes élettől, még akkor is, ha imádottja gyertyafényes vacsorákkal, kitűnő filmekkel, és ágyba vitt reggelikkel kápráztatja el. Aki pedig inkább zárkózott és magának való, az hiába megy el a szerelme kedvéért, önmagát megfeszítve egy-egy buliba, csak a benső feszültségét fogja növelni.

A szorgos és a lusta

Ők biztosan egymás agyára mennek e téren. Egyik sem érti a másikat. Hogyan tudsz egész nap csak heverészni a tv előtt? Nem unod ezt a folyamatos tunyulást? – kérdi az egyik. Ezzel szemben a másik is a magáét fújja:  Megőrülök attól, hogy egy percre nem tudsz ideülni mellém! Mit szaladgálsz össze-vissza, mint a mérgezett egér? Maradj már egy kicsit nyugton!

A rendszerető és a trehány

Tedd már el azokat a pólókat!- Mit zavar az téged? Pont jó helyen vannak….Ne dobáld le a szennyest az ágy mellé!-Vidd ki a szennyeskosárba, ha téged zavar…. Miért nyúltál az iratokhoz? Így semmit nem találok! Mert szerte-szét hevertek a lakásban. Csak összeraktam őket….Hova tetted a zsebemből azt a fontos papírt?- Kidobáltam  a zsepiket, fecniket…

Eltérő szexuális étvágy, különböző igények

Ha téged heti 2 szex bőségesen kielégít, azt is lehetőleg misszionárius pózban élvezed végig, akkor bizony igencsak gondold meg a nagy étvágyú partnert. Vagy krónikus fáradtsággal fogsz küzdeni, ha a kedvére akarsz tenni, sőt már a szex gondolatára is égnek áll majd a hajad, vagy féltékenységgel, ha másutt elégíti ki az étvágyát. És egyikőtök sem tehet róla!

Utazási mániás -otthonülő

Valaki mindig szenvedni fog. Ha neked mehetnéked van, repülésről álmodsz és idegen tájakról, míg a partnered csak otthon érzi jól magát, akkor biztosan lesz valakinek egy-két szomorú pillanata. Aki pedig beadja a derekát, az szenved. Nem érzi jól magát, hiába tudja, hogy a kedvese kedvére tett. Megfeszítette önnön akaratát, háttérbe szorította a saját vágyait. Tartósan ez nem működik.

Műveltség és iskolázottság

Ez bizony egy kényes téma, mert ez az amiről kellemetlen beszélni. Nagyon ritka is, hogy ilyen kapcsolatok szülessenek, de ha mégis, ezzel roppant csínján kell bánni. Keményen romba dönti az önbizalmunkat, ha a másik mindig mindent jobban tud, mindig okosabb, ha nem értjük, a szavait, ha nem ismerjük, amiről beszél… A kedvesség sem tudja sokáig fedezni, hogy iskolázatlanabbak vagyunk. Nem kevesebbek! Csak egyszerűbbek.

Hit és vallásbeli különbségek

Alapból ritkán jönnek össze ilyen téren eltérő párok, de előfordulhat. Többször fordul viszont elő, hogy az évek során valaki hívővé válik, és valamely vallás vagy hitvilág, esetleg az ezoteria elkötelezettje lesz. Még egyetlen olyan kapcsolatot sem láttam, ami ezt túlélte volna. Olyat igen, ahol mindkét fél együtt lépett be valamely gyülekezetbe, vagy együtt lett misztikus, de ha ezt külön teszik, akkor ajjaj!

Nyilván számtalan olyan szeretet gyilkos tulajdonság van még, amit itt nem soroltam fel a parancsolgatástól elkezdve a hipochondriáig,  nyilván egyénenként eltérő, hogy melyik megy az agyunkra, és ki mit képes ügyesen, okosan tolerálni vagy terelgetni, de az biztos, hogy ezeken az eltéréseken bukik el a kapcsolatok egy része, de ezt soha egyetlen szerelmes sem ismerné el. És még csak észre sem vesszük abban a rózsaszín mámorban.