Munkahelyi intrikák, gyilkos pusmus

Ismered az érzést?

Sosem hittem el igazán, hogy létezik ilyesmi. Mindig hallottam ilyen helyekről, ahol könyökölnek a jobb pozícióért, ahol nyaliznak a főnök kegyeiért, szépítenek a kedvezőbb elbírálásért, szépítenek egy kicsivel jobb lehetőségért…., de azt hittem ez csak a szatírákban létezik, vagy azokban a hülye filmekben, amik túloznak a valóságot illetően.

Én eddig egy mázlista voltam és csak hírből hallottam az ilyen sztorikat. Ahol kicsinálom a kolléganőmet, hogy nekem kedvezzen a drága főnök, aki egyébként nem igazán érdekel, de egy kis simulás azért nem árt….

Pedig létezik

Mondták, mondták, hogy ahol sok nő dolgozik együtt, ott szárnyra kap a féltékenység, az irigység, a helyezkedés, a pletyka…. Kikérjük magunknak! Mi az, hogy a nőknél? Meg egyébként is, ez anyáink korában volt csak jellemző…. Na köszönöm szépen, most megtapasztalhattam élőben is, hogy mennyire tévedtem. Nehogy már egy kicsit jól érezze magát az ember! Csak éppen eddig baromi mázlim volt, hogy remek közösségekben dolgozhattam, ahol összedolgoztunk, szerettük egymást….

Mit tegyek?

Most meg itt ülök nyakig a fekete levesben és fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert annyira nem vagyok nagyképű, hogy azt higgyem, hogy én majd változtatni tudok valamin is. Pedig Isten az atyám, megpróbáltam. Már az első napokban kiderült, hogy ez nem az az ideális munkahely, aminek elképzeltem. Itt nem az a jó hangulat, szeretetteljes légkör uralkodik, ami az előzőn. Megkaptam a jóindulatú figyelmeztetéseket minden irányból, hogy kivel vigyázzak, kinek ne mondjak semmit, ki nyalizik a főnöknek, ki kétszínű… Te jó ég!! Csak bámultam kerek szemekkel. Borzalmas érzés volt. Hogy lehet így a munkára koncentrálni, hogy lehet így jó érzéssel bemenni… Pedig annyira örültem neki, hogy valami kedvemre valót csinálhatok. Annyira szerettem volna jó lenni és jól lenni. Beilleszkedni. Egy közösséghez tartozni újra. Összedolgozni, együttműködni… meg ilyen marhaságok.

Majd én megmutatom…

Elhatároztam, hogy megpróbálom megteremteni a jó légkört. Hogy előállok valamivel. Őszinteséggel például. Jókedvvel…. Hogy ráveszem az embereket a beszélgetésre, és a beszédre, hogy merjék kimondani, amit gondolnak, amit szeretnének. Ha duruzsoltak a fülembe valakiről, megvédtem az illetőt. Mindenkivel közöltem, hogy nem szeretnék részt venni az egymásra mutogatásban. Utálom a pusmust…. Olyan süket fülekre találtam, mint ha a falnak beszélnék. Csak különc lettem a szemükben.

Miért nem lehet a jóra koncentrálni??

Miért nem örülünk annak, ha valaki igyekszik, miért a gyengeségeit emeljük ki és miért nem a javát? Miért kell rossz szemmel nézni, ha valaki más egy kicsit? Ettől színes egy csapat. Miért a háta mögött kell megmondani, ha valamit nem jól tett, ahelyett, hogy megbeszélnénk vele???…. ezer kérdésem lenne.

A pletyka olyan, mint a tóba dobott kavics.

Gyűrűzik és egyre nagyobb köröket ír le, de egyre kevésbé hasonlít a kiinduló helyzethez. Kicsinál mindenkit. egyre gonoszabb lesz, és már a legapróbb hibát is óriásinak látjuk. Eleve rosszindulattal tekintgetünk a többiekre, mert rosszindulatot feltételezünk. Gyanakszunk. Féltjük a pozíciónkat. Óvatosak vagyunk és nincsenek felhőtlen, vidám, felszabadult perceink, csak feszült és mű mosolyaink. Az Ég áldja meg ez ki a nyavalyának jó???

Segítség!! Én ezt nem értem.

Ebben a légkörben, ahol mindenki árgus szemmel figyel mindenkit, ahol besúgok és törleszkedők vannak a csapat szemében, egyszerűen borzalmas dolgozni. Utálok bemenni, pedig hogy szerettem! Csak két hónapja tart, alig pár hét az új munkahelyen, de a barátaim szerint éveket öregedtem. Nem számít, hogy igazam van, egyéni érdekek vezetnek. Nem számít a véleményem, mert én az “új” vagyok a jól beválttal szemben. Nekem úgysem hisz senki. Vagy ha hisz, nem mer mellém állni. Gyökeres változásokra lenne szükség. Én ehhez nagyon kevés vagyok. És talán rosszabbul élem meg, mint amilyen valójában, mert ez számomra egy új élmény. Szörnyű élmény. Jelenleg azt próbálom kisilabizálni, hogy honnan eredhet egy ilyen légkör. Hogyan lehetséges, hogy egyes helyeken tényleg így van, míg másutt egyáltalán. Azt mondják, hogy “fejétől bűzlik a hal”. De ez egy több épületből álló komplexumnál nem biztos, hogy igaz. Itt helyi érdekek irányítanak. A főnök meg nem lát. Vagy ki tudja…

Munkaerő vándorlást okozó vírus

Az viszont biztos, hogy egyes munkahelyeken ezért olyan nagy a fluktuáció. Mint például ezen a helyen is. Félévente váltják egymást az új kollégák. Nagy reményekkel érkezünk, aztán leszegett fővel, semmibe véve távozunk. És nem a munkánkkal van baj! Hanem a légkörrel. Az egymásra mutogatással. A szeretetlenség vírusával. Csalódottan távozhatunk, ha akarunk. Én biztosan. Annyira szerettem volna megváltani a világot, megújítani ezt a lélekgyilkos hangulatot, és megváltoztatni ezt a negatív hozzáállást. Még nem sikerült. A legrosszabb helyet viszont sikerült vele elnyernem. Ha nyaliztam volna, jobban jártam volna, de az nem én vagyok. Így hát megint győzött az igazságtalanság.