Szoktál veszekedni az Égiekkel?
Lehet, hogy kissé fura kérdés, de bizony én szoktam. Nem vagyok semmilyen vallásnak az elkötelezett híve, nem vagyok fanatikus, és bolond sem vagyok (legalábbis papírom nincs róla), de valamiféle hittel mégis rendelkezem, mint annyi sok ismerősöm és embertársam.
Például hiszem, hogy mindennek van oka, minden történik valamiért, azaz nem hiszek a véletlenekben, és valamilyen szinten hiszek a sorsban. Azt nem gondolnám, hogy teljesen predesztinálva volna a sorsunk, mert akkor csak egy báb lennék, ez pedig nem valószínű, de azért mondjuk van valamilyen választott utam. Mondjuk. Csakhogy akkor mi lenne az?? Hogyan kövessem a sorsomat, ha semmit nem tudok róla? Az bizony előfordul, hogy kifejezetten tudom, hogy rossz úton járok, mert sehogy sem sikerül haladnom, máskor pedig azt látom, hogy könnyedén siklik az életem, ilyenkor érzem, hogy jó nyomon járok. De sokszor csak vaktában tapogatózom és ilyenkor visítani tudnék, hogy segítsen már valaki. Ilyenkor szólongatom Istent.
Az Atyát, aki ott van és figyel. Igen, atyának képzelem, mivel keresztény kultúrában nőttem fel, és úgy szoktam beszélgetni vele, mint egy bölcs, hatalmas, kedves apával, aki tényleg képes meghallgatni, tanácsolni, és segíteni. Legalábbis szeretném, ha ilyen lenne. Nem az a fenyegető, büntető, rettegett óriás, aminek nagyanyáink képzelték. Naponta szólok hozzá, kérek valamit, mesélek neki, megköszönöm, ha van mit…. Csak úgy, közvetlenül. De mostanában sajnos rengeteget veszekszünk. Még csúnyán is beszéltem vele, mert egyszerűen nem értem. Fel nem foghatom, hogy miért rak rám annyi terhet az Ég? Vagy a sors… Mittudoménki…
Mondják, hogy az előző életemben biztos rossz voltam, most az egyenlítődik ki. De hát mi a nyavalyát csináltam? Még azt sem tudom, hogy volt-e előző életem. Mások azt mondják, hogy teher alatt nő a pálma, meg hogy cipeljem a keresztem méltósággal. Cipelem én, de meddig? És minek? Egyszerűen úgy érzem magam, mint a gyerek, aki kapott jó pár pofont, aztán bezárták büntetésbe, miközben halvány sejtelme sincs, hogy mi volt a vétke, mi rosszat csinált. Így tökéletesen értelmetlen és hiábavaló a büntetés, ha fogalmad sincs, hogy miért kapod. Igazságtalannak tűnik, és persze, hogy veszekszem. Semmi nevelési hatása nincs annak, ha nem tudom,hogy mi miért történik. Csak keserű leszek. Mert azért van értelmünk, hogy gondolkodjunk. De a semmin nem tudok elgondolkodni, csak lázadozni tudok. Hol van az igazság? Látom a rosszakat, akik jót kapnak, és látom a jókat, akik szenvednek. Biztos tök rendjén van így, biztos megvan ennek is az oka, de miiiii ???? El tudnám fogadni a büntit, csak világosítsatok fel kérlek kedves Égiek!
