Döbbenetes, de az öregedéssel kapcsolatban attól félünk a legjobban, mi fantasztikusan okos emberek, hogy már nem fogunk tetszeni senkinek, és többé a kutya sem fog minket megnézni az utcán. Ennyire hiú és gyarló ez a faj. Pedig millió dolog történhet velünk mire megöregszünk, mégis ez a küllemi probléma vezeti a listát. Őrület. Ezért keressük a fiatalság forrását, ezért fekszenek több millióan a plasztikai sebész kése alá, botoxoltatnak, festetnek, varratnak és persze horror pénzeket költenek a csodaszerekre, ápoló és feszesség megőrző krémekre, elixírekre.
Ez tulajdonképpen roppant nevetséges lenne, ha nem lenne ennyire elkeserítő, sőt egyeseknél szánalmas. Mintha ez lenne a létünk alapja, a külsőségek. Sajnos azonban ez van. Ez a világ nem az ész és a szellem alapján fog megítélni, nem a tudásomra kíváncsi, nem a szerethetőségemet emeli ki, hanem a küllememet, az öltözékemet és az anyagi javaimat vizslatja. És még igazságtalan is lennék, ha ezt csak napjainkra állítanám, hiszen már Kleopátránál, vagy a középkori szépasszonyoknál is ez volt a lényeg, no és persze bevallom, engem sem hagy hidegen. De hogy az első helyen legyen??
Annyi mindentől tarthatnánk, betegségtől, fájdalomtól, magánytól, “mittudénmimindentől”, de ott tartunk, hogy már a konditerembe sem azért járunk, hogy az egészségünket megőrizzük, (az csak plusz hozadék), hanem, hogy izmosak, csinosak, feszes popsik legyünk. Ott izzad a fiatal, hogy szuper izmos és feszes legyen, és ott lihegnek a középkorúak, hogy legalábbis ezek közelébe jussanak. Mert azzal lehet villantani. Csajozni. Tetszeni. És akkor nem leszünk öregek. Legalábbis nem nézünk ki annak, és ez számít. Persze, értem én, hogy utál az ember szembenézni a ráncaival, a lötyögő pocakjával, az ősz hajával ( természetesen én is),de én sokkal jobban tartok ennél a szellemem eltunyulásától, a szenilitástól, ezért inkább azt edzem. No meg igyekszem sokat nevetni, mert az fiatalon tart állítólag. Haha
Azt pedig el kell fogadnom, hogy öregszem. Attól még naná, hogy lehetek csinos és ápolt. Hiszen kit akarok becsapni a küllememmel? Meddig tudok “úgy csinálni, mintha..” Igyekszem karban tartani az egészségemet is, bár az a disznóság, hogy az egészséges ételek sokkal többe kerülnek, mint egy jó kis zsíros kenyér, és nem mindenki teheti meg, hogy epret vásárol télen, vagy nem tud sokmagvas kenyeret venni, de azért meg lehet oldani egy kis odafigyeléssel. A hagyma is egészséges, meg az alma is… Tornázni és kocogni meg ingyen is lehet. De ezt úgyis mindenki tudja.
Szilárd elhatározásom, hogy sosem fogok nyavalyogni, meg panaszkodni arról, hogy itt fáj, meg ott fáj, mert az a másik nagy félelmem, hogy teher leszek az állandó nyavalygásommal, és csak kötelességből nyitja majd rám bárki is az ajtót. Engem is kitör a frász az állandóan mogorva, siránkozó asszonyságoktól. Inkább felöltöm a legszebb mosolyomat és nem fogok senkit panaszkodással meg szemrehányásokkal traktálni. Meg kéretlen tanácsokkal se. Inkább egy kis fincsi sütivel, vidámsággal, hogy öröm legyen az öreglányhoz jönni. Még akkor is, ha ezer és ezer nevetőránc lesz emiatt az arcomon, amit már a legdrágább plasztikai sebész sem tud onnan leradírozni…. Remélem képes leszek megtenni, és az Alzheimer miatt nem fogom elfelejteni az elhatározásaimat. :))
Kommentek