Melyik a fontosabb? Jó kérdés. És persze örök kérdés, mert hogy a nyavalyába lehet, hogy ez a kettő nem fér meg egymással?? Nem értem. Vagy ha megfér, senki sem hiszi el. A szőke cicababa csakis ostoba lehet a sztereotipia alapján, a zsenik mind puhányak, a bölcsek pedig ráncosak és fehér hajúak. Valóban a nagy többség vagy az egyikre fekszik rá, vagy a másikra, de azért szeretném hinni, hogy megy együtt a kettő. Lehetek okos és művelt csodás testtel. Haha (ezt még magam sem hiszem el igazán). Pedig, de jó lenne! Addig meg filózok a kérdésen. Test vagy szellem?
Mindkettő építése rengeteg időt emészt fel, ha csak félig is tökélyre akarjuk fejleszteni, de általában csak az egyikre áldozunk igazán. Ki-ki affinitása szerint. Mert ugyebár ez mindkettő hobbi. Érzésem szerint többen tartják fontosnak a testük karbantartását, a művelődésnél, mert hát az látszik jobban, az vonzza be a többieket inkább. Szép, szolibarna feszes bőr alatt megbújó izomdudor… csodásan feszes popsi (óóóó, de irigy vagyok erre!) De hogy a fejében mi van? Kit érdekel. Majd mosolyog elbűvölően vélemény helyett. És ez sokaknak elég is. A fiatalok körében legalábbis. Elképesztően sok ilyen sztorit hallok a huszonéves fiaimtól. Háááát…nem tudom. Talán igaz is. Műveltnek lenni nem divat.
Azt bizton állíthatom,hogy egy-egy tudományos előadás, vagy felolvasó est, netán egy művészeti kiállítás a konditermek látogatottságának jó, ha töredékét eléri. És ez bizony nem a pénzen múlik, ugyebár, mivel a kondibérlet tudtommal legalább annyiba kerül, mint egy operabérlet, de egy plasztikai beavatkozás például sokszorosa egy éves múzeum bérletnek. Amit be kell vallanom, hogy néha én is inkább kondiba mennék (kicsit szégyellem is), de a műveltséget ma jobb inkább letagadni, mert gáz. Úgy néznek az emberre, mintha dilis lenne. Bezzeg, ha jó a tested, azt aztán elismerik. Állati! Szó szerint…
Az azért valamennyire helyrebillenti a mérleget, hogy a színházak teltházzal mennek (szinte minden előadás), még akkor is, ha horror áron mérik a színházjegyeket, de azt hiszem ezzel ki is fújt. Mert ahogy látom, a kiállításokon csak lézengenek az emberek, mondjuk néha teljesen érthető okoknál fogva. Mert mindenre rákenjük, hogy művészet. Lehet, hogy ezért ment el a kedvünk? De a könyvtárakban is kevesebb a kliens, mint a szépségkuckókban. Próbálom megfejteni az okát, de nem igazán tudom beleélni magam (adottságaimnál fogva sem), hogy a kebleimet toljam előre a mondandóm helyett. Bár nyilván a pasik ennek jobban örülnének, de sajnálom, olyan pasi nem is kell. Legalábbis hosszasan nem, haha.
Mi a frász? Visszafelé fejlődik az ember? Kivergődtünk az állatlétből, büszkék vagyunk a gondolkodásra, a szellemi fejlettségünkre, aztán egyszer csak tessék, állati küllemre kezdünk vágyni. Újra szinte meztelenül járunk, és az izmainkat fitogtatjuk. Na jó, ez egy elég álszent eszmefuttatás tőlem, mert én is a vállas fickókat szeretem jobban, de azért erősen díjazom, ha a belőtt tincsei alatt valami értelem is csillog a szemében. Csak a mai fiatalok körében ez nem annyira divat. A zöme még sosem látott belülről könyvtárat, vagy múzeumot. Vajon tényleg nincs rá ideje, pénze, vagy csak egyáltalán nem érdekli semmi a külsején kívül?
Nem tudom a választ, mint ahogy a miértre sem, hogy hogyan jutottunk idáig? Hova tűnt el a szellemesség, a tájékozottság vonzereje, mikor süllyedtünk vissza a domináns hím egyedek világába, de ha ez a csücsöri szájas – cici kidobós tendencia marad, akkor jaj nektek könyvtárosok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: