Az vagy, amit megeszel

Ismeritek ezt a mondást? Hát akkor én minden vagyok. Mert én mindent megeszek.

Évek óta kísérem figyelemmel a különböző hóbortokat, az aktuálisan felkapott mániákat, a kampányokat és ellen kampányokat egy-egy élelmiszer mellett vagy ellen. És mosolygok, vagy hüledezek, éppen ahogy a helyzet megkívánja. És eszek mindent. Mert amint elkezdenék eggyel komolyan foglalkozni, már meg is dőlt, feledésbe is merült az a fenomenális felfedezés, amiről zengedez a sajtó, a média és az internet. Kidobhatnám havonta a frissen beszerzett szakácskönyveimet és receptúráimat, úgyhogy hagyok inkább mindent a régiben.

Csak mértékkel. Mert, mint tudjuk, az arany középúton járva nem tévedhetünk nagyot. A túlzott fogyasztás tán még a salátából is ártalmas, de ki tudja. Mindenesetre ezek a kis cirkuszok időnként felütik a fejüket, és szájról szájra járva elharapóznak a közhiedelemben is, míg el nem tűnnek a süllyesztőben. Talán valamiféle gazdasági manipuláció, talán valamilyen tudományos nyom alapján elinduló kollektív tudat módosítás, nem tudom, és nem is érdekel, én nem tartok egyikkel sem. 

Azt gondolom, hogy ki van az én szervezetem találva, tudja, hogy mi kell neki. Semmi túlzó, de minden ehető. Ha nem jó, majd jelez némi kiütéssel, hasfájással, ezzel-azzal. Akkor viszont oda kell figyelni rá, de szerencsére az enyém békén hagy, ehetek bármit. Tudomásom szerint Jézus is mindenevő volt, igaz, nem is élt túl sokáig, de az nem a táplálkozása miatt volt. Egyébként meg senki sem állítja, hogy nekem van igazam, mindenki cselekedjen úgy, ahogy  jónak látja. Én csak hallottam egy újabb hóbortról, ami természetesen tízszer annyiba kerül, mint a hagyományos, ezért ültem le bepötyögni ezt a kis írást. De kérlek ne vedd zokon, ha nem így gondolod. Ez csak az én véleményem, és mindenki cselekedjen legjobb belátása és a pénztárcája szerint. Mert az nem kétséges, hogy egészségesen táplálkozni baromi drága.

Nem is tudom, hogy mivel kezdődött, mire figyeltem fel először. A vegetáriánus Schirillára még emlékszem, hogy idejekorán belehalt a jeges úszásaiba, szegény, de az még 93-ban volt. Meg volt az a kisfiú, aki a répa evésbe halt bele hajdanán, a rengeteg vegyszerbe… Akkor egy darabig csak kofáktól mertem répát venni, de hát ők is vegyszereznek már. Imádom a nyers répát, úgyhogy visszaszoktam rá. Csak jól megmosom.

Vércsoport diéta – nálam ez a csúcsok csúcsa. Nem is értem, hogy ezen hogyhogy nem kapott el mindenkit  a sírógörcs. Én a B vércsoportommal nem ehetek csirkét, pulykát, kacsát, sertést, tehát semmit, amit drága hazánk ‘á normál’ családanyája az asztalra pakol. Tilos.  Számomra  jótékony hatású a birka, a nyúl és a vad… Hát jó! Üdv drága családom, felköltöztem a hegyekbe nomádnak. Esetleg majd 5 félét főzök vasárnap, mert a férjem A-s, a gyerekeim meg ki tudja, milyen vércsoportúak. Ez egy agyrém. Arról nem is beszélve, hogy tilos lenne magokat ennem, márpedig minden arról zengedez, hogy a tökmag, dió, mandula…stb mennyire egészséges. Csak nekem nem? Nem érdekel, mert persze imádom is, szóval ágyő kedves vércsoport diéta.

Aztán jött a vaj, zsír, margarin őrület, azt sem tudtam, hogy melyiket szabad enni, nem enni, olyan gyorsan változott a tendencia. Mindenesetre az óvodai isteni zsíros kenyereket, meg töpörtyűkrémes kenyereket beszüntették, ami roppant fájó pont a számomra, főleg most, hogy újra trendi a zsírfogyasztás. Mert az is kell a szervezetnek. Nocsak? Még jó, hogy titokban itthon bekebeleztem időnként pár szelettel, azért vagyok ilyen kis fitt. A gyerekek viszont zömében alig esznek az oviban. Mert ki nem állhatják a csicseriborsókrémet, meg a növényi kencéket, amiket kapnak. Bezzeg az ebédek vastag rántással, repceolajjal, szétfőzve…Az biztos baromi egészséges. Kampányolnék szívem szerint, hogy “vissza a zsíros kenyérrel!”

Az aszpartam, szacharin, xillit, méz, eritrit és társai labirintus játékba eleve nem szálltam be, mert egyiknek sincs olyan íze, mint a jó öreg cukornak, és hát én hűséges típus vagyok a barátaimat illetően. Úgyis kitalálják, holnap, hogy melyik miért nem jó mégsem, úgy mint a szacharinnál, később pedig az aszpartamnál. Nem kockáztatok.

A koleszterin miatti tojás ellenes hiszti csak néhány szemöldökráncolásig érintett meg, mivel az anyu hajdanán éveken át vissza-visszatért a Mayo Klinika akkor divatos tojás diétájához, több száz tojást evett meg hetente, és a koleszterinje teljesen normális, holott ő maga igen duci. A fiam meg egy tojás zabáló, anélkül nem is tudom, hogy mit enne. Éhen pedig nem halaszthatom, mert az sem egészséges.

Ó, te kis Paleo… Voltunk a barátnőmmel jógatáborban Toscanaban, ahol az olasz szakácsot és minket is sírba vitt az akkor trendi Paleo étrendet követő szobatársunk. A fantasztikusan finom rizottókkal, fűszeres padlizsánokkal, sajtokkal, gnocchikkal és tésztákkal megrakott asztalok mellett halálra éhezte magát az üres húsai nélkül, állandóan csorgott a nyála és full boldogtalan volt szegény. Azóta már rég feladta ezt a Paleo mániáját és cseppet sem bánja, köszöni, sokkal jobban van a kiegyensúlyozott étkezés mellett. Még egy-egy olasz fagyi is lecsusszan, mert az kell a lelkünknek. Legalább úgy, mint a csoki… meg a kávé… meg a somlói galuska…

Candida ? Na azt sem nézettem még, ez a kísértés is messze elkerült. Biztos találnának valamit, aztán aggódhatnék, meg diétázhatnék, azt mondanák, hogy ne egyek cukrot, mert azon jobban tenyészik a Candida… Mit tudom én mit mondanának, inkább nem kockáztatok. Úgyis lecsengett már a Candida őrület is. És még élek! Sőt, egyenesen makkegészséges és energikus vagyok. Csak úgy eszem. Mindent, ahogyan jön, ahogyan gondolom, persze nem korlátlanul, csak kiegyensúlyozottan. Nem szeretem, ha mások mondják meg, hogy mi a jó nekem.

Záró gondolatként pedig álljon itt a volt anyósom, a Magdi, aki ellentmond minden józan észnek a táplálkozásával. Egész életében kb 5 féle ételt evett meg, babot, pörköltet, sült húst…, de ezeket is csak tubusos, meg kocka ízesítőkkel, mert undorodik hozzányúlni a hagymához, fokhagymához, és úgy általában rosszul viseli a gyümölcsök és zöldségek látványát is. Olyan asztalhoz le sem tud ülni, amin esetleg savanyú uborka van. Nem eszik semmi növényit a rizsen és krumplin kívül gyerek kora óta. Édességet viszont minden mennyiségben. Idén 80 éves, és még mindig jó alakú,csinos nő. Kutya baja. A fogai is mind a sajátjai. 30 éve ismerem. Mindig azt mondta, hogy nem eszik olyat, amit nem kíván. És mit csináljon, ő csak ezeket kívánja.

Eszek hát én is mindent. Jóízűen. Mert a kajáról lemondani vétek. Csak tudni kell, (mint mindenben) hogy hol van az arany középút.