Az öreglány esküvőre készül

Na nem az enyémre, az még odébb van, bár ki tudja. Viszont egy falumbéli másik érett hölgyecske bizony megfogta az Isten lábát, és bekötik a fejét. Természetesen nem először, de remélhetőleg utoljára. Pár naponta érkeznek újabb híradások a készülődő lagziról, hallom innen onnan a friss híreket, és ez indított arra, hogy leüljek írni. Ez egy olyan buzdító történet, ami szól annak a sok embernek, akik úgy gondolják, hogy ebben a korban már nincs szerelem, nincs értelme újrakezdeni.

Az ifjú ara 67 éves, a vőlegény ennél párral több. Hát nem fantasztikus?! Mindig tudtam, hogy sosem késő, a boldogság bármikor rátalálhat az emberre. Annyiszor írtam már arról, hogy sosem szabad feladni, és most tessék, itt van rá az élő példa. Bármikor betoppanhat a szerencse és a boldogság, akkor is, ha nem készülünk rá, akkor is, ha már rég nem hiszünk benne… de ha elébe megyünk, akkor biztosan nem téved el. Így tett a mi aránk is, aki most kb 20 évesnek néz ki, és ragyog az örömtől. Szerintem mindenki halálosan irigyli. Nem magáért az esküvőért nyilván, hanem azért az örömért, ami árad belőle. Eddig sem volt egy bepunnyadt nénike, de most egy fiatal energiabomba lett, mert ugye azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy ilyenkor az embert mintha bedugnák a konnektorba.

És hát mikor is lenne legnagyobb szükségünk friss energiákra, ha nem az öregkor küszöbén, amikor befásulni látszunk, amikor elfáradtunk már a gondoktól, cipeljük az egymásra halmozott rengeteg történést és tapasztalatot. A szerelem nem szerepel általában a bakancslistán már ilyenkor, pedig az első helyen kéne állnia, hiszen ennél nagyobb erőt semmi sem képes adni. Természetesen rengetegen házasok ebben a korban már évtizedek óta. De valahogy meg kéne újítani az ilyen kapcsolatokat is, udvarolni kéne, randizni járni, meglepni egymást… egy kis vérkeringés frissítést mindenképpen.

De nagyon is sokan egyedül élnek, elváltak, megözvegyültek vagy sosem mentek férjhez, nekik kéne megrázni magukat és nem feladni, hanem körülnézni. Eljárni rendezvényekre, keresgélni a társkeresők oldalán, körülnézni vásárlás közben, hiszen könnyen lehet, hogy a sors tartogat még számukra egy-két kellemes meglepetést. Emlékszem a nagyimra, aki arra hivatkozott, hogy ilyenkor már ugyan hogy néz ki az ember? Hát hogy? Pont úgy, mint az a másik, aki a testében nyilván csak árnyéka a fiatalkorinak, de a lelke  pont olyan fiatal, sőt, a szelleme érettebb és bölcsebb, sokkal inkább készen áll a harmóniára, a csendes elnézésre, toleranciára. Csak legyen kiért levetni a zsémbes némber és a mogorva öregember begyöpösödéseit, hiszen azok csak védelmi pajzsok a csúnya világgal szemben.