Társkeresők – online pártalálás

A képlet egyszerű, a megoldás már kicsit nehezebb. Fogja magát az ember lánya, aki bizony már középkorú, felnőttek a gyerekei, elvált… és elhatározza, hogy megpróbál társat keresni az internet segítségével, vagy legalábbis egy férfit, akivel el tud menni sétálni, vacsorázni, moziba…vagy akárhova, ki mit szeretne. Nem akar feltétlenül férjhez menni, nem akarja, hogy eltartsák, semmi ilyesmi, csak randizni támad kedve, meg egy kicsit szórakozni, és persze reménykedik, hátha belebotlik egy neki való társba… esetleg. Vesz az illető egy nagy levegőt, és felmegy az internetre, hogy körülnézzen. 

A francba! Csak nem lehet olyan nehéz! Igaz, hogy jelentősen nagyobb eséllyel indulnék 45 alatt, meg ha szépséges lennék, meg ha sok pénzem lenne(bár az kissé más kategória), de hát eddig hiába hitegettem magam azzal, hogy nem kell az internet az ismerkedéshez. Pár éve senki nem füttyent már rám a kocsiból, a szupermarketben sem tolta senki a lábamra a kocsiját, szóval modernebbül kell kézbevennem a sorsomat. Állítólag rengeteg független pasi is keresgél a neten (nyilvánvaló, hiszen az a rengeteg elvált nő valakitől elvált), de az utcán nem ismerem fel őket, nem hordanak szingli jelvényt, mint ahogy én sem, szóval így, középkorúan elég valószínűtlen, hogy leszólít valaki. A filmekben olyan könnyű!

Na jó, legyen az internet. Ott állok az elhatározással, de hogyan fogjak hozzá? Felugrom a netre, és beírom a gugliba, hogy “társkeresés”. Te Atyaég! Ez aztán a kínálat! Millió oldal, millió lehetőség, melyiket válasszam? Rendben, kell egy kis előtanulmány. A Mari szerint ingyenes legyen, ő ott keresgél, de a Zsuzsa egy másikat ajánlott, azt viszont leszólta a Teri…szóval az ismerősök véleménye nem túl mérvadó, keressünk inkább rá egy objektív idegen (mondjuk pszichológus, vagy újságíró, szociológus, mittudomén) véleményére. Beírom, hogy a “legjobb társkereső oldalak”. Itt is van jó pár írás, de ezek inkább hirdetések.

Persze, hiszen mi az, hogy legjobb? Legszebb az oldal? Legtöbb tagja van? Legjobbnak vallja magát? Legtöbb funkciója van? Marketing az egész. Nem készült olyan statisztika még, hogy melyik oldalról került ki a legtöbb valódi kapcsolat. Honnan is tudhatnák? Persze, hogy vannak sikersztorik, ki is vannak téve mindegyik oldalra, még jó hogy! Ez viszont számomra semmit nem garantál, engem pedig csak az érdekelne. Van azért némi segédlet az alcímekben (pl.diplomásoknak, 50 felett, legnagyobb,ingyenes,fiataloknak…) Akkor redukáljunk kicsit. Hát megnéztem párat. Talán tényleg legyen fizetős, ott talán nem garázdálkodik annyi szórakozni vágyó tini, vagy léhűtő kalandor.  És nem szeretnék nemzetközi lenni. Oké, így is van jó pár oldal. Egynek a tapasztalatait írom le most ide.

Lássuk a medvét!

Hú, és igen! Benn vagyok De jó, több tízezer tag, több ezer hozzám illő pasi. (legalábbis szerintük) Ez nem semmi. Mondjuk nekem egy is elég lesz, köszi. Azért kiváncsi vagyok, mert egyrészt írni akarok róla, másrészt nem árt tudni, ezért felmérem a vetélytársakat, így a keresőben először a középkorú nők listáját választom. Ajjaj! Nehéz dolgom lesz, több ezer hozzám hasonló korú hölgy. A zöme csinos, és csábos, szóval össze kell, hogy kapjam magam. Legalábbis valami figyelemfelkeltő szöveg kéne, ha már a fényképemmel nem tudok az élre ugrani. Bár ez marhaság, mivel, ha a fényképem nem jön be az illetőnek, esze ágában sem lesz megnyitni az adatlapomat, hogy a bemutatkozómat olvasgassa. Ez elég elkeserítő, de nincs más választásom. Nézzük akkor az úriemberek felhozatalát!

47 és 57 év között és 174 cm fölött mintegy 5700 férfi tag. Hurrá! Akkor közelítsünk, legyen a lakhelye 100km-es körzetben. Így már csak 3300, de ez is biztató. Kezdem nézegetni, és rájövök, hogy nagy részének nincs fenn fényképe. Mégis mit gondolnak, akik fénykép nélkül akarnak párt találni? Lehet, hogy lenyűgöző a személyiségük, de hazudik, aki azt állítja, hogy nem számít a külső. Ki az, aki egy fénykép nélküli adatlapra kattint, ha egyszer több ezer fényképes van? Nem értem a pasikat. Na, akkor bejelölöm, hogy csak a fényképes adatlapok érdekelnek. Megdöbbentő módon több, mint a fele úriember nem tesz fel képet, a találataim száma ugyanis 1500-ra csökken. Azért azt is bőven elég lesz átböngészni. Kellene még pár kritérium szűrőként…

A fényképpel rendelkezőket gyorsan átfutom, és megállapítom, hogy így első blikkre az ilyen korú nők 100-szor jobban néznek ki, legalábbis sokkal igényesebb képeket tesznek fel magukról, mint a férfiak. Tisztelet a kivételnek! Pedig engem cseppet sem érdekel, hogy ősz, kopasz, szemüveges-e az illető, nem kell, hogy izomkolosszus legyen, egyszerűen benyomásokat próbálok szerezni. Nyilván van, aki totál nem az én ideálom, de attól még megállapítható, hogy ad-e magára… Szóval keresem a számomra kizáró okokat, amivel sikerül magamat is meglepnem. Azt hittem, hogy nem leszek válogatós.

Sajnos találok bőven, hiszen megvan az elképzelésem, hogy hozzám milyen lovag illene. Például nem tudom elképzelni, hogy motorozzon. Tök klassz, de én állandóan a frászt kapnám, és én magam sosem ülnék mögé. Márpedig akinek a képe motorral van fenn, az bizony motoros, és az fontos neki.  Meglepően sokan vannak. Sajna nem az én világom. Ami azt illeti, a szuper autójuk motorháztetejének dőlők sem nyerik el a szimpátiám, de nyilván én sem az övéket, mi vélhetően nem illünk össze, bár a fene se tudja. De valami azt súgja, hogy ez egyfajta hivalkodás, olyan pasis dolog. Ők biztosan nem rám várnak. Lapozzunk!

A horgász képekkel, nagy fogások képével regisztráló társkeresőket meg egyszerűen nem értem. Tök jó, hogy szeretik csinálni, értem, hogy ez számukra jó és fontos, ez a hobbijuk. Több kedves ismerősöm is horgászik, egészségükre, leljék benne örömüket! De miből gondolják a társkereső férfiak (igen nagy számban), hogy egy ilyen kép vonzóvá teszi őket egy nő számára? Nem csinosnak kéne lenniük? Vonzónak? Egy kisgatyában vagy maci naciban álló, nagy büdös halat szorongató pasi szerintem távol áll a női ideáltól, bár szeretem a halvacsorákat. Ezek a képek a cimborákat bűvölik csak el, a nőket nem hiszem, bár lehet, hogy én vagyok a kivétel.

Újabb olyan típus, aki nem az én emberem, a félmeztelen, ne adj isten kisgatyában bemutatkozó egyén. Ők vélhetően roppant büszkék a testükre, ami középkorú létükre még mindig izmos, bár vannak, akik a duzzadó pocakjukat mutogatják a vízparton, de nem hiszem, hogy egy átlagos társkeresőn kéne mutogatniuk. A szexpartner kereső oldalakon van a helyük. Sima ismerkedéshez jobban szeretem, ha van az illetőn némi ruha, ugyanis ez nem csak hogy ízlésesebb, de mutat is valamit az ember stílusáról, öltözködéséről, ízléséről, ami megint csak fontos az első benyomáshoz. Mert egyelőre csak azt szerzünk.

A fenébe! Azt hiszem túl kritikus vagyok. Bocsánat mindenkitől. De még csak a kis képes listánál tartok, még egyetlen adatlapot sem nyitottam meg, de máris alaposan redukáltam a kezdeti bőséges kínálatot. És még mindig vannak kritériumaim. Még pár tucatot kilőttem, teljesen szubjektív ízlés alapján … aztán már csak párszáz maradt. Na mindegy, nekem csak egyetlen kell, mint már említettem. Add Uram, hogy köztük legyen!

*********************************************

Innen kezdtem azután a valódi keresgélést, ahol nemcsak néztem, hanem olvastam is. Egyre nagyobb elkeseredéssel. A számomra vonzónak, szimpatikusnak tűnő férfiak jelentős része évekkel korábban regisztrált. Ezt egyre nagyobb ámulattal fedeztem fel. Rengetegen vannak fenn sok éve, nem egynek 10-12 évvel volt korábbi a regisztrációja, és azóta folyamatosan tag. Először azt hittem, hogy rosszul látok, de utána rájöttem, hogy ez bizony nem ritkaság. Paff! Vajon mit csinálnak itt évek óta? Azt hiszem, hogy tudom a választ.

Ezután ért a következő döbbenet, a maradék adatlapok tulajdonosának nagyon jelentős része, mondhatnám a kétharmada!! hónapok óta nem lépett be az oldalra, és nem is törölte magát. Tehát az a bizonyos sokezer csak szimplán adatlap, nincs már mögötte potenciális személy. Kár. Az aktív tagok száma ezzel újabb zuhanásba kezdett. Ráadásul minden harmadik jó küllemű úriember elégségesnek találta a fényképet, az adatlapját már nem volt hajlandó kitölteni. Évek óta nem volt rá ideje. Háát…

Ami szintén meglepett, hogy több embernek, akik napi szinten járnak az oldalon, több 100 olvasatlan levele van. Azaz csak ők kezdeményezhetnek, de nem veszik a fáradságot, hogy bárki levelét elolvassák, aki ír nekik. Ebben az is elszomorított, hogy mennyire naívak, vagy beképzeltek a nők, mert mi a fenének ír valaki 200.-nak, vagy főleg 389.-nek? Látja, hogy van a fickónak 388 olvasatlan levele, de ír neki egy 389.-et. Minek? Mit remél, mitől fogja az a szépfiú megnyitni pont az ő levelét? És ezek szerint a riválisaim között több száz ilyen nő van (minimum 380), aki bele sem gondol. Végül is ez nekem akár jó hír is lehet. Természetesen az ilyen férfiak is kiestek a rostából, de még mindig maradt. Igaz, hogy nem olyan sok.

Szimpatikusak, mosolyognak (vagy nem), csak éppen jó párral közülük van egy kis bibi : az ideális jelöltjük 20-30 éves nő. Max 40 néhol. Pedig ők már 50 körüliek. Na persze, erre igazán számíthattam volna. Náluk nem próbálkozom. Nálam viszont próbálkozik néhány 20-30-as fiú. Drágáim! Biztos anyakomplexusuk van, vagy egy kis zsebpénzt szeretnének. Majd másnál sikerül… Szuper, 70-esek is írtak rám. Szívderítő gondolat, hogy számukra én még fiatal vagyok. De kösz, nem. Pár év ide-oda nem számít, de egy generációnyi az már sok nekem. A fenébe, hát tényleg válogatós vagyok. Meg most már dacos is. Nehogy már nincs egy olyan férfi, aki normális értékrenddel bír, ad magára, és magához illő nőt keres? Persze nyilván, ha van, millió hölgy csap le rá. de nem adom fel most az egyszer!

Óóóó, végre akad pár olyan profil, aki tetszene nekem. Jópofa, amit ír, humoros, mert az fontos, nincs tele helyesírási hibákkal, mint annyi sok, szimpatikus a képen, hasonló az érdeklődése, és nincs olvasatlan levele… Öööö, ízé, akkor írok neki. Mondjuk elég gáz, hogy egy nő kezdeményez, de talán itt elfogadható. Csak valami kis rövid üzenettel felhívom a figyelmét, talán válaszol, talán nem. Sokan nem válaszolnak, mivel nem jövök be nekik. Ez van, itt ezzel is meg kell barátkozni, hogy nyilvánvalóvá válik, hogy “nem tetszel”. Megszokható. De talán válaszol. Ha pedig válaszol, akkor talán randizunk, talán nem…

Azt is olvastam több “szakértőnél”, sőt, tapasztaltam is, hogy semmit nem jelent, ha levelezünk. Semmit nem jelent, ha elkezd szépeket és kedveseket írni az illető, ugyanis lehet, hogy hetekig csak áltat, aztán a személyes randiig nem jutunk el. És tényleg. Kétszer is tapasztaltam ilyet. Mindig hivatkoznak valamire, munkára, gyerekre, erre-arra, de folyton lemondják a randit. Ezt aztán meg igazán nem értem. Ez mire jó? Most keres vagy nem keres? De a megfejtést nem tudom, hogy meggondolja-e magát, vagy mégsem vagyok már szimpatikus, de nem meri megmondani, vagy túl sok randit szervezett… Ki tudja mi a nyavalya történik abban a hihetetlenül ismeretlen férfiagyban, hogy csak hiteget, aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben. 

Arról már fölösleges írnom, teljesen köztudott, hogy mennyi hazugság áll az adatlapokon. Mínusz 10 év, mínusz 20 kg, nős, több kapcsolata van…Úgyis kiderül rögvest, de azért futunk pár fölösleges kört. Miben reménykedik a kedves úr? Hogy nem veszem észre? Vagy olyan elbűvölő, hogy elnézem neki? Mindegy is, ez mindig így lesz, a férfiak sokkal hiúbbak a nőknél, és sokkal több “játékos” van köztük, de ha ezt mind belekalkuláljuk a keresésünkbe, vagy legalábbis nem dőlünk a kardunkba egy-egy csalódástól, akkor talán érdemes próbálkozni.  Az esélyt meg kell adni neki. Mert különben ücsöröghetünk otthon, és vágyakozhatunk, mert arra már hiába várok, hogy leszólítanak egy bulin. Tehát csinálom. Írok, válaszolok, keresek, remélek, csalódok, és újra írok… Így megy ez. Néha feldob, néha lelohaszt. Kicsi és savanyú, de az enyém.

Szeretném nyomatékosítani, hogy ezek a tapasztalatok az enyémek, a gondolatokkal együtt. Nem jelentik azt, hogy más is így véli, és azt sem jelentik, hogy én nem próbálkozom meg újra. Mert csak egy kell. És míg élünk, remélünk. Az is előfordulhat, hogy sokaknak nem szimpatikus, amit írtam, túl önteltnek tűnik, túl kritikusnak. Még nekem is túl határozott így visszaolvasva. De nem másítom meg, mert ennél még sokkal undokabb dolgokat gondoltam, amikor tényleg benne voltam. Kemény írás. De igaz. Csak azt szeretném, ha netalán olyan is olvassa, aki magára ismer benne, esetleg gondolja át! Nem bántani akarom, inkább csak más szemmel mutatom meg neki ezt a dolgot. És abban is biztos vagyok, hogy ha egy kereső férfitársam írna egy ilyen bejegyzést, a nőkről is tudna hasonlóan negatív megjegyzéseket mondani. De őket nem tanulmányoztam alaposan, csak futólag. Mindenesetre azt bizton állítom, hogy ez egy olyan játék, mint a totó. Javarészt lutri. Aztán van, akinek szerencséje lesz, ők az irigylésreméltó kiválasztottak. Mi meg a próbálkozók. A saját, sajna már alaposan kialakult véleményünkkel, bogarainkkal, álmainkkal…és reményeinkkel.