Várni, várni, várakozni…tegyük jól!

A várakozás maga az élet

Megfigyelted már, hogy a várakozásról minden emberben negatív kép él. Meghallod ezt a mondatot, hogy “Várni kell egy kicsit”, és rögtön feláll a szőr a hátadon. Egyszerűen a várakozásnak pejoratív értelmet tulajdonítunk, és csupa kellemetlen élményt társítunk hozzá, mint várni a sorodra a kasszánál,… várni az orvosi rendelőben,… várni a villamost, várni a fizetésedet, mert kiürült a zsebed,…várni az igazira,… várni,hogy elálljon az eső,… várni, hogy kicsöngessenek az óráról…és csak várni, várni, várni. Én is mindig utáltam. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ha nem lenne várakozás, akkor nem lenne élet.

Mindenre várunk

Eszedbe jutott már, hogy tulajdonképpen nem arról van szó, hogy sokat kell várakozni, hanem arról, hogy a várakozás maga az élet. Attól a perctől kezdve, hogy reggel kinyitod a szemedet elkezdesz várni valamire. Hogy lefőjön a kávé, hogy megszáradjon a hajad, hogy jöjjön a busz, hogy csörögjön a telefon, hogy sorra kerüljél, hogy elkészüljön a kaja, hogy megjöjjön a partnered….sorolhatnám a végtelenségig. Mindig várunk. Ha tehát utálod a várakozást, akkor magát az életet utálod.

A jóra is várunk!

Csak az nem tűnik várakozásnak. Mi kitaláltuk, hogy várni rossz, tehát fel sem tűnik nekünk, hogy a jó várása  is pont olyan idő, mint sorban állni a postán. Amikor egy buliba készülődünk, akkor eszünkbe sem jut, hogy most is ugyanúgy várunk, mint amikor a fogorvosnál lessük, hogy behívjanak végre. Mert ez jó várakozás, örömteli és izgalmas. Ha a barátnőnkkel randizunk egy kávézáshoz, akkor is várunk, a moziban a film kezdetére várunk, a konyhában, hogy kisüljön a süti…stb. Pontosan annyi “jó” várás van, mint “rossz”, csak éppen ezt figyelmen kívül hagyjuk. Mert ezt nem találjuk holt időnek. 

Várj jól!!

Itt van tehát a kutya elásva. Azért utálunk várni, mert az az életünknek egy elvesztegetett szelete. Hát akkor tegyük hasznossá! Készüljünk fel arra, hogy jól várjunk. Legyen mindig a táskánkban egy újság vagy könyv, és örüljünk előre, hogy végre lesz időnk olvasni, amíg a váróteremben ülünk, vagy amíg megjön a busz, mert máskor úgyis csak vágyunk rá. Legyen nálunk egy feladat, amit úgyis meg kéne oldani, hiszen mikor is lenne rá alkalmasabb idő, mint a hivatalban várakozva, de megteszi egy toll-papír is, mert ilyenkor végre nyugodtan megtervezhetem a konyhabútoromat, vagy a heti menüt és összeírhatom a vásárolni valókat… Az is lehet persze, hogy csak alaposan átgondolok valamit várakozás közben, amire egyébként sosem szakítok időt, a lényeg az, hogy én már szeretek várni. Szinte örülök előre.

Álmodj, miközben vársz!

Szeretek közben álmodozni is. Direkt. Magam elé képzelem a vágyamat és látom, amint megvalósul. Kiszínezem a sztorikat, amit közben álmodok, és hiszek benne. Tervezgetek és vizualizálom. Annyira élvezem, hogy már nem idegbajos vagyok várakozás közben, hanem nyugodt és örömteli. (Kivéve a forgalmi dugót). Néha, például egy partira vagy utazásra jobban szeretek várni és készülni, mint ott lenni magán az eseményen. Szóval nem baj, ha sokat kell várni, annál jobb! Kihasználom. 

Várakozás az élet, és még az egyébként dögunalom várakozást is igazán kellemessé lehet tenni. Ahelyett, hogy nyavalyognánk, lássunk hozzá! Örüljünk a várásnak!