Mi van, ha fiatalabb a pasid?

Tudják mit? Ezt most én kérdezem. Totál tudathasadásban élek egy ideje, mióta ezzel a kérdéssel találtam szemben magam. Én nem így nevelődtem, ezért nem is erre vágytam, sőt még csak lehetőségként sem merült fel bennem, hogy milyen lenne egy fiatalabb fickóval az élet. Fordítva persze, hogy nagyon is ismert és működő kapcsolati séma volt (idős pasi fiatal nővel), de ez az újfajta felállás igazán csak most kezdett el feltűnni.

Gyarapszik az ilyen kapcsolatok száma

Egyre több ilyen kapcsolatra figyeltem fel nemcsak az ismerőseim között, de már a közvetlen környezetemben is. Mi lehet ennek az oka? Próbáltam róla olvasgatni a neten, és meglepetésemre több cikket találtam a témában, mint gondoltam. Még tudományos boncolgatásokat is olvastam. Tehát nem hallucinálok, igenis megszaporodott a fiatal pasi-idős nő felállás. Sőt! Egyre inkább úgy tapasztalom, hogy kezd elfogadott és normális lenni az ilyen viszony. Az internetes cikkekben viszont csak a tény megállapítását találtam meg, magyarázatot rá senki nem adott. Én viszont már értem.

El sem tudtam volna képzelni

Még néhány éve is sziklaszilárdnak hitt meggyőződésem volt, hogy ez így nem működhet, és számos érvvel tudtam megindokolni, hogy mi a hátránya egy fiatalabb pasinak. Például, hogy nem érti azt, amiről beszélek. Nem ugyanazok az emlékei. Nem ugyanúgy szocializálódott. Tök más az érdeklődési köre. Egész más dolgok a fontosak neki…. Nem tudtam elképzelni, hogy tartós lehet egy ilyen kapcsolat.

Hosszútávon is működhet

Aztán teltek múltak az évek és elkezdtem megérteni. Láttam ilyen együttéléseket, tanúja voltam ilyen esküvőnek is, és csodálkozva figyeltem, hogy pont olyan jól működik ez a felállás, mint a hagyományos. Évek óta él boldogan a szemem láttára jó néhány ilyen pár. Figyelem őket, mert bátrak voltak, és felvállalták, kiálltak egymásért és magukért az elítélő közvélemény előtt, és bebizonyították, hogy pont olyan létjogosultsága van a kapcsolatuknak, mint bármely másiknak.

A lényeg, hogy szeressék egymást

Szeressék és megértsék. Hogy megtalálják a közös hangot. Hogy legyenek közös vágyaik. És ha az alapvető vágyukat pont egy másik korosztály tagja tudja megadni, akkor arra van szükségük. Teljesen mindegy egy kapcsolatban, hogy az a szexről szól, vagy lelki kapcsolat, hogy anyagi érdekek tartják-e össze vagy a közös hobbi, a hangsúly a közös hullámhosszon és a megértésen, van. Egyáltalán nem számít, hogy ki hány éves. Ha én megtalálom a másikban az álmaimat, a vágyaim beteljesítőjét, azt, akivel lenni akarok, akkor mit számítanak az évek?

Konvenciók rabságában vergődünk

Elítéljük, vagy minimum is furának tartjuk, ha valaki nem a berögzült sémákat követi. Erre nagyon soká jöttem rá. Miért lenne szentírás, hogy a pasi legyen idősebb? Azt bezzeg megértettük, ha egy fiatal nő egy idősebb férfival “járt”. Ha a pasi gazdag volt, akkor ráfogtuk, hogy a pénzéért. De ha szegény, akkor azt mondtuk, hogy apa-komplexusa van. Akkor miért ne lehetne egy férfinak is anya-komplexusa? Miért nem fogadjuk el, hogy nem feltétlen villogni akar a nőjével, hanem inkább nyugalomra akar hazamenni, biztonságra törekszik, hisztimentes békében akar élni. Arra vágyik, hogy egy már lenyugodott, házias anyatípus várja haza, aki megsimogatja a fáradt fejét, és komolyan meghallgatja. Attól még lehet férfi. Attól még lehet erős, lehet ő a vezető, de otthonos melegségre vágyva. Élvezheti a tapasztaltságot, a nő érettségét, a bölcsességét, bármit. Ha ezt pont egy idősebb nőben találja meg, akkor miért ne? 

Elfogadva

Mióta megértettem az ilyen kapcsolatok lélektanát, azóta nem ítélem el, és nem bámulom meg az utcán az ilyen párokat. Nem jelentem ki kategorikusan, hogy én bizony sosem kezdenék fiatalabb pasival. Mert lehet, hogy benne találom meg azt, akire nekem szükségem van. Vele fogok tudni tervezni, vele fogom jól érezni magam, vele leszek boldog.

De csak akkor, ha neki is pont rám lesz szüksége. Ha egy megfontoltabb, bölcsebb, tapasztaltabb, anyáskodó típusra vágyik. Ha mind a ketten el tudjuk engedni a berögződéseinket, és teszünk a közvéleményre (ami megjegyzem egyre lazábban kezeli a témát).

Amióta ezt így alaposan átgondoltam, azóta már az sem zavar, amitől korábban megőrültem, hogy rendszerint a pasimnak nézik a 26 éves fiamat. Most már vállat vonok: Igen, vele vagyok. Mert őt szeretem. Igaz, hogy nem “úúgy” :))