A kedvenc mondatom: “A KORODHOZ KÉPEST TÖK JÓL NÉZEL KI.” Ilyenkor aztán legszívesebben sikítanék, de mivel ezt mindenki bóknak szánja, csak bárgyún mosolygok. Melyik koromhoz? Az ókorhoz képest? Bakfitty.
Na jó, először is tisztázzuk, ki az öreglány? Ugyebár mondhatjuk, hogy akinek az évei száma elérte a minimum 50-et. Vagy 60-at? Csakhogy ez is relatív, mert a múltkor is utánam szólt egy néni a boltban, hogy “Fiatalasszony!…” Nna, ez mindjárt jobban hangzott, hiszen hozzá képest még fiatal vagyok. El is határoztam, hogy inkább ezzel a korosztállyal fogok barátkozni, nem a 40-es barátaimmal, mert onnan már semmi jóra nem számíthatok. De félretéve a viccet, tényleg, ki az öreglány? Én bazira nem érzem magam annak. Nem is élek úgy. Viszont van 30 éves ismerősöm, aki nem jár sehova, férjhez ment, szült, letudta az életfeladatát, megállapodott és pont. Öregebb, mint én.
Nyilván nem attól leszek fiatal, hogy rózsaszín tütüt aggatok magamra pár tonna sminkkel, és nyomulok a diszkóban, ettől csak roppant röhejes leszek. De azért az nagyon jólesik, amikor azt mondja nekem az a drága úriember, hogy “gyönyörű vagyok” és nem teszi hozzá, hogy a “koromhoz képest”. Csak úgy, gyönyörű. De azt is jó néven vettem, amikor a húsvéti locsoláskor a fiam korú srác meglocsolt, hogy el ne hervadjak és hozzáfűzte, hogy …”bár te mindnyájunknál fiatalabb vagy.” Néha pont így érzem. Na jó, egy plasztikai sebész sokat tudna lendíteni az ügyön, de belül még frissnek érzem magam. Nyilván nem vagyok olyan ropogós üde, mint a hónapos retek, de egy jó kis zamatos érett paradicsom se kutya.
És láss csodát, léteznek olyan pasik, akik nem a dögös feszes macákra buknak, hanem értékelik a szellem és a lélek fiatalságát, ami azért kiül az arcunkra is. Ott csücsül a ráncok között és azt bizony egyik menő kozmetikum sem tudja odavarázsolni. Látod, hogy régi a holmi, de mégis olyan vonzó. Vannak ilyen napjaim is. Olyan ragyogó napok, mint amikor például egy másik fiatal barátom azt mondja, hogy százszor jobban vonzza ez az érett, mosolygós bölcsesség, mint az üres fejű porcelánbabák. Azokkal nem lehet beszélgetni, mert még nem tudnak semmit. Nem lehet szeretkezni, mert állandóan résen kell lenni, hogy nem akarja-e magát felcsináltatni és elvetetni. Akivel nem lehet ilyen felhőtlen, szellemes, nevetős kalandokba beleugrani követelések nélkül. Hátsó szándék nélkül. Ezt jó hallani, még ha nem is feltétlenül igaz. Nekem is van szemem. Meg tükröm. De azért részben egyetértek. És remélem, hogy sokan gondolják így. A fiatalság belül lakik.
Azok a pasik, akik nem csak a szexre utaznak a nőkben, szerencsére értékelik, ha benned lakik. Szóval fel a fejjel öreglányok!
Kommentek