Napok óta íródik egy hosszabb bejegyzés, a szubjektív véleményem magáról az online társkeresésről. Sokat gondolkodom rajta, és figyelek. Most azonban próbálok objektívebb képet megfogalmazni, bár, mivel érintett vagyok, nyilván nem lesz eléggé objektív, de tényeken és tapasztalatokon fog alapulni, mégpedig az internetes társkereső oldalakkal kapcsolatban. Nem fogok neveket vagy címeket írni, mivel nem érzem magam rá felhatalmazva, de a véleményemet, illetve mások tapasztalatait meg tudom osztani bárkivel.
Beszélgettem több olyan emberrel, akik az online társkeresést választották, és megegyezett a véleményünk: vakszerencse az egész. Egyik oldal sem jobb, mint a másik, legfeljebb más. Lehet sok százezer tagja, lehet csak pár, ha szerencséd van, rátalálsz a Párodra, legalábbis egyre a lehetséges társaid közül, egy olyan emberre, akivel jól érzed magad, akivel közös életed lehet. De ez nem az oldalon múlik.
Nagyjából mindegyiknek más kicsit a profilja, kicsit más a célközönsége, bár a legnagyobbaknak roppant hasonló, azaz vegyes, sőt, aki több oldalt is kipróbált már, látja, hogy sokszor ugyanazok az arcok köszönnek vissza egyszerre vagy egymás után több oldalon is. Mert szeretnénk találni, mert próbálkozunk, mert reménykedünk.
Maximálisan egyetértettünk abban, hogy szerencse dolga az egész. Van, aki pár hét vagy hónap után talál egy kedves figurát, de a komolyan keresők zöme, főleg, ha elvárásai vannak ,(márpedig általában vannak), akkor sokszor csalódik. Néhányan kitartóbbak, de sokan feladják, majd újra kezdik, majd megint megelégelik a hiábavaló keresgélést…és így tovább. Lehet, hogy évek telnek el sikertelenül, és akkor üt be a szerencse, de az is lehet, hogy megalkusznak, vagy végleg feladják. Azt gondolom, hogy ez egyrészt mentalitás, másrészt per pillanatnyi élethelyzet, vagy hangulat függő. Nem a társkereső oldal milyensége határozza meg.
Van, aki csak ingyenes oldalakat használ, van aki csak fizetőset, de az általam ismert tucatnyi kereső az utóbbi évtizedben több mindent kipróbált. Van, akinek sikerült, mi többiek őbelőlük merítjük a reményt. Meg az izgalom miatt is. Nem rossz dolog randizni, bár én egy korábbi “párkeresős rohamomban” torkig lettem vele egy tucat után. Abba is hagytam. Ismerek viszont egy hölgyet, aki bőven túl van az ötvenedik randiján, és csak most kezd besokalni.
Úgy hozta az élet, hogy megint megismertem egy olyan hölgyet, aki boldog szerelemben úszik, és egy ilyen oldalon találta meg a párját. Korábban már próbálkozott, jó pár randin részt vett, de csak most sikerült neki, pedig már feladni készült ő is. Ez reményt ad újra mindenkinek. Talán mégis érdemes próbálkozni.
A környezetemben vannak tehát sikerek, vannak kudarcok, vannak jó és rossz vélemények, de mindenki több oldalt kipróbált, és egyetért abban, hogy nem azon múlik.
Vannak olyan oldalak, amelyek pszichológusok által összeállított megfelelési tesztekkel, harmónia képekkel, és százalékokkal dolgoznak, fontos egyezéseket kutatnak, ami mindenképpen jó ötlet, de ezekben az egyezésekben mégsincs jelen a vonzalom, a megmagyarázhatatlan szimpátia, a kémia, ami végül is mindent eldönt, mint ezt a Bridget Jones 3. részében is láthatjuk. Félreértés ne essék, roppant fontosnak tartom a párkeresők közötti hasonló érdeklődést, az azonos hobbikat, az egyező életcélokat, és egymást kiegészítő tulajdonságokat, ahogyan ezt már egy korábbi bejegyzésemben is leírtam, de mindez fölösleges a vonzódás felébredése nélkül. Azt pedig nem lehet mérni, számokban kifejezni, mesterségesen előállítani. Az vagy van (akár érdemtelenül is, megfelelés nélkül is), vagy nincs.
Olyan elvárásunk lehet csak az internetes társkereső oldalakkal szemben, hogy mennyibe kerüljön, hány tagja legyen, melyik korosztálynak szóljon leginkább, van-e chat funkciója, korlátlan-e a levélszám…stb, de a hasonló oldalak közül kizárólag hasraütéses alapon érdemes egyet kiválasztani. Márpedig a legnépszerűbb oldalak elég hasonlóak, még ha ezért megköveznek is. Megnéztem néhányat. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot tükrözi az is, hogy nem egy, nem két arc tűnik fel egyidejűleg több helyen is. Persze. A szerencsének is meg kell adni az esélyt 🙂
Úgyhogy rajta, ha ezt tervezed, vágj bele, úgy mint ha egy lottószelvényt készülnél venni! Ne érezd magad csalódottnak, ha nem húzzák ki rögtön a számaidat! Nem kell rajta túl sokat agyalni. Bárhol és bármikor melléd szegődhet a szerencse. De ha nem veszed meg a szelvényt, ne is várd a sikert! A következő bejegyzésemben megosztom a személyes tapasztalataimat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: