Ne add fel az álmaidat! Sosem késő megvalósítani őket.

Mindenkinek vannak álmai. Gyerekkorunkban rengeteg, azután idővel megkopnak, némelyik már csak mosolygásra késztet, de némelyik velünk marad. Sokszor hallod, hogy “Gyerekként az volt az álmom, hogy… állatorvos leszek,…hogy megmászom a legmagasabb hegyet,…hogy énekelni fogok…” Ahogy növekszünk, törvényszerűen változnak az álmaink is, előkerül a “herceg fehér lovon” és a “világsztár leszek” álma. Azután te fedezed fel a rák ellenszerét,… jól lakatsz egy afrikai falut…. és világbékére törsz.

Mindnyájan ismerjük ezeket az álmokat. de ezek mellett mindenkinek kialakulnak az idők során a privát kis álmai, ami csak az övé, ami hozzá passzol, mint a borsó meg a héja, mert ez már az énképéből születik, azokból a tulajdonságokból és személyiségjegyekből, amik az egyént és csakis őt jellemzik. Amikre az ifjúkori álmok épülnek. 

Szóval van egy álmod. És mi történt vele? Mi lett az álmoddal? Felülbíráltad? Elveszett? Vagy még mindig veled van, csak szépen bebugyolálva eltetted a mélybe? Halogatod a megvalósítását? Persze, előfordul, hogy teljesen irreális álmokat szősz, mert a walesi herceghez szeretnél nőül menni, ámde ez nem valódi álom, ez csak gyerekes képzelgés. Vagy ha komolyan gondolod, akkor……na, erről nem tudok írni. De tételezzük fel, hogy igazi álmod van, valódi realitás alappal, csak éppen…

http://wvrep.info/kovesd-az-almaidat-minden-porcikaddal/ 

Vannak olyan szerencsés emberek, akiknek az álmai valóra válnak. Igen, talán szerencse kérdése is, de szerintem sokkal többről van szó. Írtam erről a Bakancslista című bejegyzésemben is. Lehet kitartás kérdése, meg anyagi helyzeté, meg körülményeké….ráfoghatjuk bármire, de ha tudjuk, hogy némelyeknek lehetséges, akkor miért ne lehetne nekünk is az? 

Az elinduláshoz szükséges a vágy és a konok, kitartó akarat. Az, hogy higgy benne. Hogy tartsd életben az álmodat akkor is, ha reménytelennek tűnik. Ha rálegyintesz, hogy ez nekem, úgysem fog sikerülni, akkor azzal halára is ítélted. Bármikor eljöhet az ideje. Csak légy résen! Lehet, hogy sok idő kell hozzá, de el fog jönni a lehetőség, hidd el.

Különbség csak az utakban, és az elérési módokban rejlik. Lehet, hogy pénzhez jutsz majd, lehet, hogy az élet kényszerít a váltásra, lehet, hogy a munkahelyeden lesz egy váratlan lehetőség… Sosem tudhatod. Ne érjen felkészületlenül! Tartsd nyitva a szemedet és vedd észre, ha eljött az időd. Nem csodákról beszélek, bár azt hiszem, néha annak tűnnek, hanem lehetőségekről. Amik rajtad múlnak. Mondok néhány példát a környezetemből.

Pár évvel ezelőtt a Rosemund Pilcher regényeket faltam. Egy részük Cornwallban, Anglia legdélibb csücskében játszódik. Minden Pilcher könyvet kivettem a könyvtárból és egyre jobban beleszerettem Cornwallba. Persze, hogy szó sem lehetett róla a szokásos üres bukszámmal és a 3 kölykömmel 🙁 De mivel nagyon szerettem volna elmenni Cornwallba, félretettem az aggályaimat, és cselekedni kezdtem. Rászántam magamat és az időmet egyaránt, aztán meggyőztem a barátnőmet, hogy gyűjtsünk rá. Csak heti ezer forintot. Minden hétköznap bedobtunk egy 200-ast a dobozkánkba és vártunk. Meg vártunk. És még vártunk is. Nagyon lassan szaporodott, de minket ez nem zavart, mert tudtuk, hogy egyszer csak összegyűlik a rávaló és felszáll a repülőnk. Nagyon csiklandós érzés biztos tudattal várakozni akár 5 évig is (merthogy annyit vártunk rá, míg végül is útra keltünk). Addig tervezgettünk, álmodoztunk, olvasgattunk és gyűjtögettünk. Fantasztikus utazás lett. 

Tavalyelőtt hasonló “csoda” folytán jutottam el Toscanába egy másik kedves barátnőmmel, aki elcipelt oda magával jógatáborba. De itt nem csak az én álmom vált valóra, hanem hozzásegítettünk egy fiatal családanyát, hogy megvalósítsa a sajátját. Na ez a fantasztikus érzés. Amikor valakinek annyi hitet és lendületet tudsz adni, hogy tényleg szárnyakat kap és elindul megkeresni az álmát!! Őrült büszke vagyok.

Livi egy IT cégnél dolgozott számítógépek mellett, biztos, jól fizető állásban, de titokban utálta és jógaoktató szeretett volna lenni. Nem volt hozzá bátorsága, a férje pedig mindenképpen lebeszélte róla, és nem támogatta az ötletét a biztonságuk érdekében. De Livi szenvedett. Morózus volt, magába forduló, türelmetlen és csak a jógaórákban lelte örömét. Az álmát már régen feladta. Egy szobába kerültünk Toscanában egy hétig, és rengeteget beszélgettünk vele, öntöttük bele a hitet, meg a bátorságot, míg végül meghozta a döntését. Borított mindent, és belevágott. Ugrott bekötött szemmel a mélybe. Mára egy mosolygós, aktív jógaoktató, aki megvalósította az álmát.

Tudnék írni másik két barátnőmről is, akik végtelen kitartással, türelemmel és akaraterővel érték el sok-sok év alatt, amit a fejükbe vettek, de nem szeretnélek untatni. A lényeg, hogy senki nem ígér nekünk könnyű utat, nem ígér gyors győzelmet, sok időnk megy rá és rengeteg lemondással jár, de megéri.

Ne add fel az álmaidat!