Megmondd-e a barátnődnek, ha…mással láttad a férjét?

Ffúúú! Ez aztán a nehéz kérdés. Az én válaszom: nem.

Én ezt nem merem felvállalni.

Meg nem is akarom. Meg egyébként is, majd megtudja mástól, aztán majd inkább odatartom a vállamat, hogy azon sírjon.

Így viszont egy gyáva kukac vagyok. Akkor most mi van??

Jesszusom! Ez hatalmas dilemma. Többször átbeszéltem már több barátnőmmel is a kérdést, és teljesen megdöbbenve hallottam, hogy némelyeknek erről teljesen egyértelműen kialakult véleményük van. Én meg, a nagy bölcs öreg, hülyére aggódom magam, hogy mit is kéne tenni ilyenkor. Nem mondom, hogy egyöntetűek a vélemények, de sokkal határozottabbak, mint az enyém.

Egyikük néz rám kerek szemmel, mikor felteszem neki a kérdést, és azt mondja, hogy “Naná! Tudnia kell és joga van hozzá, hogy tudja. Nekem mindenképpen szólj, ha így van!!” – na tessék……A másikuk határozottan állítja, hogy mi a jó fenének avatkozzon bele, nem az ő dolga……Én meg folytatom a kis struccpolitikámat és inkább nem akarok tudni róla semmit.

 Az ókorban a rossz hír hozóját kinyírták.

Beleképzelem magam a helyzetbe, amint elővezetem a mondandómat és a barátnőm nekem esik… vagy összeesik… vagy nem is esik le neki hogy miről beszélek, én meg magyarázhatom… mindenképpen pofára esés.

De nem akarom elviccelni a kérdést, csak kissé zavarban vagyok tőle. Nem tudom, hogy mi lenne…Mert mindkét lehetőség maximálisan elfogadható. Elvileg. Mert milyen barátnő vagyok, ha hagyom, hogy a háta mögött kijátsszák? De milyen barátnő vagyok akkor, ha a pofájába vágom a fájdalmat. Jaj, nem tudom. Általában mindenről határozott véleményem van és egy zsáknyi jó tanács a tarsolyomban. Most gyáván a hallgatást választanám.

Persze ez sem biztos. Attól függ, hogy milyen a szitu? És attól is függ, hogy ismerem-e a 3.felet. Meg attól is, hogy mennyire jó barátnőm, van-e jogom belekavarni az életébe. Az sem árt, ha tudom, hogy milyen a házasságuk, milyen a férjével való viszonya. Ha tudom, hogy szeretik egymást, és azt is tudom, hogy ez nagyon fájna, akkor tényleg hallgatok. De ha csak egy csepp kell ahhoz, hogy kiboruljon a bili, akkor már mindegy, szolgáltathatom akár én is azt a cseppet. Aztán az is lehet, hogy ismerem a harmadik felet is. Akkor talán vele beszélgetek el, hogy megtudjam mire jó ez az egész, és őt figyelmeztetem inkább. Szóval belefuthatok százféle variációba. A döntés előtt mindenképp komolyan mérlegelnem kell. Mert ezt utána már nem lehet visszaszívni, és könnyen lehet, hogy a barátság is rámegy egy rossz döntésre. Gondolkodjunk el alaposan!