Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

Torkig vagyok azokkal a mondatokkal, amikkel szépen elbújunk egy hibás megrögződés mögött, frász kitör az ilyenektől, hogy: Mit csináljak, én már csak ilyen vagyok… Ebben a korban már úgysem fogok megváltozni…. Ugye ilyenkor csak viccelsz? Vagy lusta vagy szembenézni a hibáiddal és keményen nekiállni dolgozni rajta? Ha utálod a gyengeségeidet, miért söpröd a szőnyeg alá,… Tovább »

Pár napja már írtam arról, hogy mennyire önálló életet élnek az érzelmeink, tőlünk teljesen függetlenül, mennyire ki vagyunk téve az indulatainknak és a hangulatainknak, úgy hogy szinte minimális az eszköztárunk azok megváltoztatására, sőt időnként megfékezésére. Úgy látszik nem írtam ki teljesen magamból a gondolatsort, mert tovább kellett agyalnom ezen a témán, és rengeteg minden jutott… Tovább »

Valamelyik este gondolkodtam el azon a tényen, hogy az érzelmeink úgy élnek velünk, mint az engedetlen gyerekeink : se szabályozni, se lepasszolni nem tudjuk őket, tőlünk teljesen függetlenül működnek. Szinte semmilyen befolyással nem bírunk fölöttük, jönnek-mennek, meghatározzák a mindennapjainkat, csak éppenséggel kordában nehéz tartani őket. Ők uralkodnak. Ők, aki Én vagyok. Meg tudjuk tenni (legalábbis néha… Tovább »

  A várakozás maga az élet   Megfigyelted már, hogy a várakozásról minden emberben negatív kép él. Meghallod ezt a mondatot, hogy “Várni kell egy kicsit”, és rögtön feláll a szőr a hátadon. Egyszerűen a várakozásnak pejoratív értelmet tulajdonítunk, és csupa kellemetlen élményt társítunk hozzá, mint várni a sorodra a kasszánál,… várni az orvosi rendelőben,…… Tovább »

  Öregszünk. A külsőnkben mindenképpen. Nem mondok azzal semmi újat, hogy ez bizony igazságosan van elrendezve, ez alól nincs kivétel. Mindenkinek öregszik a bőre, a haja, és mindene, bármennyit költ is rá az illető, hogy ezt ellensúlyozza. A jó hír azoknak, akik némileg anyagi hátrányban vannak, hogy akik túl sokat költenek erre, azok valószínűleg túl… Tovább »

  Hozott anyagból dolgozunk.   Az ember egy rakás tulajdonsággal van megáldva, melyeknek egy része velünk született, más része a fejlődésünk és a környezeti hatások eredménye. Felnőtt korunkban azután tapasztalatainkra és józan eszünkre hallgatva kialakítunk néhány új tulajdonságot is, a meglévőket pedig próbáljuk a helyes mederbe terelni, legalábbis ideális esetben. Igyekszünk a jobbakat erősíteni és… Tovább »

Nem voltam mindig jó, és még most sem vagyok az. Törekszem rá, de nem mindig sikerül. Néha becsúszik egy-egy baki, és mondjuk rákiabálok a gyerekemre, pletyizek valakiről a háta mögött, átmegyek a piros lámpán, csúnyán beszélek, ellógok a továbbképzésről,…. és ilyen főben járó bűnöket bizony naponta elkövetek. Mert állati nehéz jónak lenni, hiába is javasoljuk… Tovább »

A másságról nekem az jutott eszembe, hogy “én vagyok én és te vagy te, ki a bohóc, én vagy te? Ismered ezt a régi LGT dalt? Fején találta a szöget. Mert hajlamosak vagyunk, teljesen természetes módon, énközpontúan gondolkodni. Némi kis bölcsesség, jó pár év és tudatos gondolkodás szükséges ahhoz, hogy az “én” fölött (mögött, alatt,… Tovább »

Nem arra a nagy pulykazabálós amerikai ünnepre gondolok, a Hálaadásra, ami náluk az évnek egyetlen napján szokásos, hanem egy apró gondolatrendező napi rítusra, ami szerintem roppant megnyugtató és pozitív irányba tereli a lelki békénket. Rengeteg gondolat, terv, öröm, fájdalom, aggódás, kétség, remény…kering az ember fejében minden áldott nap és néha úgy érzed, hogy már szétvetik… Tovább »

Menő vagy ciki? Ki a francot érdekel kisapám, hogy mit vakerász itt ez az öreglány. Tiszta lúzer, ahogy abban a pöttyös szerkójában adja itt a nagyokost. Mit tud ez, he? Kidőlne az első percbe, ha lenyomnák neki egy slukkot… Azt hiszem nem vagyok menő :((  Pont olyan egyforma szakadt nacim sincs, mint a többi száz… Tovább »