Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

Az vagy, amit megeszel

  Ismeritek ezt a mondást? Hát akkor én minden vagyok. Mert én mindent megeszek.   Évek óta kísérem figyelemmel a különböző hóbortokat, az aktuálisan felkapott mániákat, a kampányokat és ellen kampányokat egy-egy élelmiszer mellett vagy ellen. És mosolygok, vagy hüledezek, éppen ahogy a helyzet megkívánja. És eszek mindent. Mert amint elkezdenék eggyel komolyan foglalkozni, már… Tovább »

Különleges vagy, avagy különc?

  Azt hiszem mindnyájan szeretnénk különlegesek lenni, legalábbis időnként jó lenne kiemelkedni a szürke átlagból, hogy annak érezhessük magunkat. Az a jó hírem, hogy vagyunk is javarészt. Mert nem az ember egésze a különleges, hanem csak egyes területeken térünk el az átlagtól, és ettől leszünk különlegesek. Márpedig ez szinte mindenkiről elmondható. Mindenkinek van legalább egy… Tovább »

Miért félünk az öregedéstől?

    Döbbenetes, de az öregedéssel kapcsolatban attól félünk a legjobban, mi fantasztikusan okos emberek, hogy már nem fogunk tetszeni senkinek, és többé a kutya sem fog minket megnézni az utcán. Ennyire hiú és gyarló ez a faj. Pedig millió dolog történhet velünk mire megöregszünk, mégis ez a küllemi probléma vezeti a listát. Őrület. Ezért… Tovább »

Na ne már, hogy semmire sem vagyok jó!?

  Értéktelennek érzed magad? Ugyan miért? Mondta valaki? Vagy csak te magad érzed úgy, hogy haszontalan vagy? Bátran kijelenthetem, hogy biztosan nem. Aki már eljut odáig, hogy ezen gondolkodik, az tutira nem az. Mert az jól szeretne csinálni valamit, csak éppen a többiekhez hasonlítgatja magát, netán mások hasonlítgatják, és ezért merül fel benne a gondolat,… Tovább »

Flippergolyók a fejemben

  Ismered a flippert? Ahova belököd azt a kis golyót, amit aztán neked kéne irányítanod, de szinte lehetetlen, és előbb-utóbb tuti belezuhan egy tátongó lyukba. Alig tudod figyelemmel követni. Na, az én fejem is ilyen néha. Az érzéseim és a gondolataim is. Tiszta flippergolyók. Nem olyan gömbölyűek, hanem úgy sodródnak, csapódnak jobbra-balra… Jön egy történés… Tovább »

Ha valami nem megy, azt ne erőltessük

  Klassz kis közhely, azzal az egyetlen bibivel, hogy tök igaz. Hányszor buktad el azokat a próbálkozásaidat, amik nem mentek könnyedén, szinte maguktól, hanem stratégiákkal, cselekkel, küzdelmek árán igyekeztél véghezvinni? Azt hiszem én túl sokszor. Persze, nem állítom, hogy nem kell erőfeszítéseket tennünk, nem kell dolgoznunk a terveink és a vágyaink megvalósításán, persze, hogy vannak… Tovább »

Szeretni, megbocsátani, blablabla….

  Így növünk fel…   Őrület. Valamelyik nap döbbentem rá, hogy a mi csodás, gazdag magyar nyelvünk mennyivel árnyaltabban tudja kifejezni a negatív érzelmeinket és indulatainkat, mint a pozitív érzelmeket avagy a jó tulajdonságokat. Ha egy másik ember viselkedését szeretnénk ecsetelni, akkor könnyen rámondjuk, hogy bunkó, tuskó, faragatlan, modortalan, ellenszenves, arcátlan, pofátlan, szemét…a gyerekek még… Tovább »

Munkahelyi intrikák, gyilkos pusmus

  Ismered az érzést?   Sosem hittem el igazán, hogy létezik ilyesmi. Mindig hallottam ilyen helyekről, ahol könyökölnek a jobb pozícióért, ahol nyaliznak a főnök kegyeiért, szépítenek a kedvezőbb elbírálásért, szépítenek egy kicsivel jobb lehetőségért…., de azt hittem ez csak a szatírákban létezik, vagy azokban a hülye filmekben, amik túloznak a valóságot illetően. Én eddig egy… Tovább »

Egy fantasztikus hely: a Keszthelyi kastély ősszel

Mindenkit biztattam egy korábbi bejegyzésemben, hogy tuningolja fel magát őszre, élvezze a csodálatos őszi színeket, programokat és hangulatokat, de azt a legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy az október végét én magam a Balatonnak szentelem. Egyszerűen nem jut eszembe ilyenkor a Balaton. De szerencsére a barátnőmnek igen, és elcipelt magával egy háromnapos túrára. Azt hittem, hogy… Tovább »

Barátság extrákkal

Olyan sokszor gondolkodom el a barátságokon. Így vagy úgy. Számomra nagyon fontos tényező a barátság. Cipelem magammal a kapcsolataimat és természetesnek veszem őket, természetes és fontos részének az életemnek, mindenképpen szükséges velejárónak, hogy legyenek barátaim. Ők azok, akik segítenek cipelni a terheket, akikkel megosztod az örömeidet, akik részesednek az idődből, a nevetésedből, a finomságaidból, feltöltenek,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!