Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

  Klassz kis közhely, azzal az egyetlen bibivel, hogy tök igaz. Hányszor buktad el azokat a próbálkozásaidat, amik nem mentek könnyedén, szinte maguktól, hanem stratégiákkal, cselekkel, küzdelmek árán igyekeztél véghezvinni? Azt hiszem én túl sokszor. Persze, nem állítom, hogy nem kell erőfeszítéseket tennünk, nem kell dolgoznunk a terveink és a vágyaink megvalósításán, persze, hogy vannak… Tovább »

  Így növünk fel…   Őrület. Valamelyik nap döbbentem rá, hogy a mi csodás, gazdag magyar nyelvünk mennyivel árnyaltabban tudja kifejezni a negatív érzelmeinket és indulatainkat, mint a pozitív érzelmeket avagy a jó tulajdonságokat. Ha egy másik ember viselkedését szeretnénk ecsetelni, akkor könnyen rámondjuk, hogy bunkó, tuskó, faragatlan, modortalan, ellenszenves, arcátlan, pofátlan, szemét…a gyerekek még… Tovább »

  Ismered az érzést?   Sosem hittem el igazán, hogy létezik ilyesmi. Mindig hallottam ilyen helyekről, ahol könyökölnek a jobb pozícióért, ahol nyaliznak a főnök kegyeiért, szépítenek a kedvezőbb elbírálásért, szépítenek egy kicsivel jobb lehetőségért…., de azt hittem ez csak a szatírákban létezik, vagy azokban a hülye filmekben, amik túloznak a valóságot illetően. Én eddig egy… Tovább »

Mindenkit biztattam egy korábbi bejegyzésemben, hogy tuningolja fel magát őszre, élvezze a csodálatos őszi színeket, programokat és hangulatokat, de azt a legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy az október végét én magam a Balatonnak szentelem. Egyszerűen nem jut eszembe ilyenkor a Balaton. De szerencsére a barátnőmnek igen, és elcipelt magával egy háromnapos túrára. Azt hittem, hogy… Tovább »

Olyan sokszor gondolkodom el a barátságokon. Így vagy úgy. Számomra nagyon fontos tényező a barátság. Cipelem magammal a kapcsolataimat és természetesnek veszem őket, természetes és fontos részének az életemnek, mindenképpen szükséges velejárónak, hogy legyenek barátaim. Ők azok, akik segítenek cipelni a terheket, akikkel megosztod az örömeidet, akik részesednek az idődből, a nevetésedből, a finomságaidból, feltöltenek,… Tovább »

Rengeteg ajtó áll előttünk, amit kinyithatunk, legfeljebb nincs hozzá elég bátorságunk, hogy bekopogtassunk rajta. Annyi lehetőségünk van, amennyit meglátunk, vagy meg akarunk látni… 51 évesen a középkorban már aggastyánnak számítottam volna, az újkorban idős embernek, most meg pályakezdő lettem. Ez bizony meglepő és mulatságos. Azonkívűl meg fantasztikus érzés, hogy 30-on, 40-en,sőt még 50-en túl is… Tovább »

  Nem tudom, ki, hogy van vele, de az augusztus vége – szeptember eleje roppant lehangoló a családunk körében. Ilyenkor eszmél rá az ember, hogy egyre rövidebbek a napok, és kénytelen kelletlen abba kell hagynunk a nyári lazulós tempót, hogy visszazökkenjünk azokba a csúnya, szürke hétköznapokba. Hajnali kelés, uzsonnacsomagolás, iskola, lecke, kötelezettségek, edzések… Számtalan könnycseppet… Tovább »

  Költözködünk. Ezért sajnos a blogomat is hanyagoltam kissé, de ma olyan sokk ért, hogy muszáj egy időre ideülnöm a laptop elé, hogy kiírjam magamból azt, amit eddig is tudtam:  a szülők nem normálisak. Beleértve magamat is, mégpedig sokszorosan. Egy egész vagyont költöttem eddig a semmire. Hogy ez hogyan derült ki?? Nekiálltam összepakolni a kislányom… Tovább »

  Bizony nem mindig van tele a pénztárca.   Nálam tulajdonképpen nagyon sokszor szűkös a büdzsé, ezért rutinos spórolóvá váltam. Nem igazán bánom, mert remekül tudom így is érezni magamat, sőt, mondhatom majdnem mindenünk megvan, amire vágyunk, csak egyszerűen oda kell figyelni a dolgokra. Ha ügyesen gazdálkodsz, és fel tudod állítani a fontossági sorrendet, akkor… Tovább »

A szerelem nincs korhoz kötve. Ezt persze magyarázhatod a gyerekednek, aki számára még az is szinte elfogadhatatlan, hogy a szülei szexelnek, de az végképp undorítónak tűnik, hogy a nagyiék is. Fujj!! Ilyen öregen ? Anyu meg apu már majdnem 35!! Amúgy meg még nekem is fura elképzelni a szüleimet, pedig már 51 vagyok, de itt… Tovább »