Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

    Ezzel a sajnálatos ténnyel a barátnőm szembesített a minap, midőn olyan dolgokat csináltam nála, amiket nem igazán szeret. Engem igen (remélem), de rosszul viseli, hogy nem tudok megülni nyugton a fenekemen, hanem állandóan sertepertélnem kell. Őt ez zavarja, és amikor harmadszor pattantam fel a nyugodt ücsörgésből, hogy elpakoljam a poharakat, vagy lesöpörjem a… Tovább »

Rengeteget gondolkodom az elromlott vagy elrontott gyerekeinken. Belekukkantottam pszichológiai írásokba, esettanulmányokat olvastam, rengeteg nevelési ötlettel találkoztam, de igazából arra nem találtam meg a választ, hogy hol siklott ki az ügy? Így születtek, vagy én rontottam el őket? Valószínűleg ez is az is. A nevelés számomra amúgy is egy talány, főleg ahol több gyerek van a… Tovább »

Nem olyan régen voltam fiatal, bár néha úgy érzem, egy évezred telt el azóta. Az más kérdés, hogy a lelkemben az maradtam, de az éveim számát tekintve semmiképpen. És nem is szeretnék. Csak pislogok jobbra-balra, ahogy a barátnőimtől a történeteket hallgatom, meg ahogy a saját gyerekeim életét nézem, és úgy tűnik, hogy teljesen felborult a… Tovább »

Amikor közzéteszek egy bejegyzést, akkor sosem azt gondolom, hogy ez az igazság, hanem csak annyit, hogy ez az én véleményem. És sokszor szeretném, ha nem lenne igazam. Az előző bejegyzésemre nagyon sokan reagáltak , ami azt mutatja számomra, hogy bizony a téma aktuális. Kaptam néhány olyan levelet, ami hosszú boldog házasságot ír le, de roppant… Tovább »

      Szabadságon vagyok immár 12 napja. Időm, mint a tenger, kíváncsiságom még annál is több, elindultam hát, hogy találkozzam rég nem látott barátnőimmel, régi társasággal, ötye klubbal. 11 nap alatt 19 nővel ültem le trécselni, pletyizni, dumcsizni, tere-ferélni. Tegnap estére már zsongott az agyam, mégsem tudtam félretenni a dolgot, annyira tanulságos volt ez… Tovább »

  Azt hiszem mindnyájan szeretnénk különlegesek lenni, legalábbis időnként jó lenne kiemelkedni a szürke átlagból, hogy annak érezhessük magunkat. Az a jó hírem, hogy vagyunk is javarészt. Mert nem az ember egésze a különleges, hanem csak egyes területeken térünk el az átlagtól, és ettől leszünk különlegesek. Márpedig ez szinte mindenkiről elmondható. Mindenkinek van legalább egy… Tovább »

  Manapság a divatos szlogenek a “Lépj tovább!”… “Engedd el a múltat és élj a jelenben”… és ehhez hasonlók. Mindenki arra biztat, hogy ne nézz hátra, csak előre, tekintetedet függeszd a jövőre, a múltra pedig csukd rá az ajtót. Hát bakfitty! Tudják ezek, hogy miről beszélnek? Hogy lenne már jelen és jövő a múlt nélkül…. Tovább »

  Na most már aztán tollat ragadtam, vagyis billentyűzetet, úgy felháborodtam tegnap. Itt morfondírozok hónapok óta azon, hogy milyen sekélyes az ifjúság, és mennyire nevetségesen tudatlanok és egysíkúak, erre tessék, a média is ezt forszírozza. Rádiót szoktam hallgatni, hátha hallok valami érdekeset, mert a tv-vel nem vagyok nagy barátságban, és már a múltkorában is megütötte… Tovább »

Melyik nőnek? Ez egy olyan hülye sztereotípia, mint az összes többi. Ezer nő ezerféle, és ezerféle dologra vágyik, ezerféle szösszenettel tudod megfogni. Pont úgy, mint a pasikat… Úgyhogy, ha kész voltál azonnal a válasszal, azt vagy magadra formáztad, vagy bedőltél az általános közhiedelemnek, hogy minden nő egyforma. Miért, a férfiak egyformák? Én nem úgy látom…. Tovább »

  Melyik a fontosabb? Jó kérdés. És persze örök kérdés, mert hogy a nyavalyába lehet, hogy ez a kettő nem fér meg egymással?? Nem értem. Vagy ha megfér, senki sem hiszi el. A szőke cicababa csakis ostoba lehet a sztereotipia alapján, a zsenik mind puhányak, a bölcsek pedig ráncosak és fehér hajúak. Valóban a nagy… Tovább »