Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

  A minap beszélgettem valakivel, aki feltette a kérdést, hogy mit bántam meg az életemben. Kicsit hallgattam, mert magamban tucatjával tolultak fel a gondolatok, hogy mit is bántam meg, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy szinte semmit, mert továbbgondolva a dolgot rájöttem, hogy minden megbánni valónak lett olyan csodás hozománya, amit mégsem akarnék visszacsinálni…. Tovább »

  Mindannyian úgy ugrunk fejest a szerelembe és egy-egy szerelmi kapcsolatba, hogy biztosan tudni véljük, hogy eljött értünk a herceg a fehér lovon. Ha nem így lenne, nem is lennénk igazán szerelmesek. Persze belevágunk másfajta kapcsolatokba, együtt járásba, sőt még házasságokba is ilyen-olyan egyéb megfontolásokból, de én itt most arról az idilli lila ködről beszélek,… Tovább »

Lincseljenek meg, nem számít! Én ezt a véleményt alakítottam ki 52 éves koromra, néhány szerelem és 3 házasság után. Márpedig közel sem azért, mert megvetem a szerelmet. Sőt! Fantasztikusnak tartom, ha tehetném receptre írnám fel mindenkinek. Semmiből nem lehet olyan mérhetetlenül töltekezni, sehonnan nem lehet olyan töménytelen energiát kapni, mint ebből a gyönyörű lila ködből…. Tovább »

  Na jó, ez nem egy komoly kérdés. De néha úgy elkeseredik az ember a saját kölykétől, hogy bizony megfordul a fejében valami ilyesmi. Egyszerűen nem tudok jó lenni és jót tenni nekik. Oké, hogy időnként ehető kosztot pakolok a tányérjukra, és az sem rossz, hogy glédában állnak a tiszta holmik, meg ki van fizetve… Tovább »

    Döbbenetes, de az öregedéssel kapcsolatban attól félünk a legjobban, mi fantasztikusan okos emberek, hogy már nem fogunk tetszeni senkinek, és többé a kutya sem fog minket megnézni az utcán. Ennyire hiú és gyarló ez a faj. Pedig millió dolog történhet velünk mire megöregszünk, mégis ez a küllemi probléma vezeti a listát. Őrület. Ezért… Tovább »

Mindnyájunknak megvannak azok a szavak vagy mondatok, amik kiverik nála a biztosítékot, nyilván ez mindenkinél más, én most a sajátjaimat szeretném itt listázni, legalábbis részben      Ugye, én megmondtam….   Na ja, te megmondtad! De ki az, aki hallgat a másikra? (Ennek már egy egész bejegyzést szenteltem.) Senki. És örülök, hogy olyan fensőbbséges vagy,… Tovább »

  Értéktelennek érzed magad? Ugyan miért? Mondta valaki? Vagy csak te magad érzed úgy, hogy haszontalan vagy? Bátran kijelenthetem, hogy biztosan nem. Aki már eljut odáig, hogy ezen gondolkodik, az tutira nem az. Mert az jól szeretne csinálni valamit, csak éppen a többiekhez hasonlítgatja magát, netán mások hasonlítgatják, és ezért merül fel benne a gondolat,… Tovább »

    Nyomokat hagyunk egymáson. Van hogy jó kis színfoltokat, van, hogy nagy sötét pacákat, van hogy csak nagyon apró kis nyomokat, de hogy mindenki hordozza millió másik ember nyomát magán, az biztos. Mire az életünk végére érünk, már annyi lenyomatot rétegeztünk egymásra, hogy felismerhetetlenek lesznek szinte a minták. Csak egy-két nagyon fontos és nagyon… Tovább »

  Én egy mázlista vagyok? Vagy talán direkt alakítottam így?  Azt hiszem, mindkettő benne van, de ami biztos, hogy minden exemmel jóban vagyok. Na nem “annyira” jóban, de pont egy kellemes mértékig. Azt gondolom, hogy ez lenne mindenki számára az ideális megoldás, mégis nagyon kevéssé kivitelezhető. Hogy miért? Részben miattunk, részben miattuk, nagyrészt, mert idióta,… Tovább »

Tudom, hogy sokkal könnyebb leírni, mint megvalósítani. Ez is csak egy olyan tucat mondat, amit rendszeresen hallunk, olyan üres vigasz. Hát hogy a fenébe ne törődnénk, amikor azokkal a bizonyos másokkal vagyunk körülvéve. Azzal a mással élek együtt, azzal a mással találkozom a munkahelyemen nap, mint nap, persze, hogy számít, amit mond, vagy ahogyan rám… Tovább »