Középkorú Nő posztjai (vagy riposztjai?)

Olyan sokszor gondolkodom el a barátságokon. Így vagy úgy. Számomra nagyon fontos tényező a barátság. Cipelem magammal a kapcsolataimat és természetesnek veszem őket, természetes és fontos részének az életemnek, mindenképpen szükséges velejárónak, hogy legyenek barátaim. Ők azok, akik segítenek cipelni a terheket, akikkel megosztod az örömeidet, akik részesednek az idődből, a nevetésedből, a finomságaidból, feltöltenek,… Tovább »

Rengeteg ajtó áll előttünk, amit kinyithatunk, legfeljebb nincs hozzá elég bátorságunk, hogy bekopogtassunk rajta. Annyi lehetőségünk van, amennyit meglátunk, vagy meg akarunk látni… 51 évesen a középkorban már aggastyánnak számítottam volna, az újkorban idős embernek, most meg pályakezdő lettem. Ez bizony meglepő és mulatságos. Azonkívűl meg fantasztikus érzés, hogy 30-on, 40-en,sőt még 50-en túl is… Tovább »

    Annyiszor hallottam már mindenféle pasitól, hogy a nők kitalálnak csak dolgokat, össze-vissza kombinálnak, tök hülye következtetéseket vonnak le…. Uncsi frázis. Tessék, itt a magyarázat kedves hímnemű egyedek. Ha a nőket szereted és nem a pasikat, akkor vedd figyelembe légyszíves, hogy nem csak a testünk más, nem csak a lelkivilágunk különbözik a tiedtől, hanem más… Tovább »

  Nem tudom, ki, hogy van vele, de az augusztus vége – szeptember eleje roppant lehangoló a családunk körében. Ilyenkor eszmél rá az ember, hogy egyre rövidebbek a napok, és kénytelen kelletlen abba kell hagynunk a nyári lazulós tempót, hogy visszazökkenjünk azokba a csúnya, szürke hétköznapokba. Hajnali kelés, uzsonnacsomagolás, iskola, lecke, kötelezettségek, edzések… Számtalan könnycseppet… Tovább »

Torkig vagyok azokkal a mondatokkal, amikkel szépen elbújunk egy hibás megrögződés mögött, frász kitör az ilyenektől, hogy: Mit csináljak, én már csak ilyen vagyok… Ebben a korban már úgysem fogok megváltozni…. Ugye ilyenkor csak viccelsz? Vagy lusta vagy szembenézni a hibáiddal és keményen nekiállni dolgozni rajta? Ha utálod a gyengeségeidet, miért söpröd a szőnyeg alá,… Tovább »

  Azzal állt elő az én drága jó fiam a minap, a haverjaival távoztában , hogy “Mama, te egy elég jó széria vagy.” Na hát ezt én bóknak vettem, gondolom annak is szánta, főleg, hogy kimondta a srácok előtt. Húhaaa! De mi az, hogy jó széria? Mire gondolt ez az arany gyermek? Ez azt jelenti,… Tovább »

  Ki viszi át a szerelmet?   Szerelem… Csodás érzés, felkavaró, felpezsdítő és óóóóhh, borzalom, múlandó. Mindenképp így kell lennie? Én már azzal is megelégednék, ha sziklaszilárd szeretet maradna a helyében, de én még ezt sem tudtam elérni. Elmúlt, elenyészett, és bizony nagyon sokszor teljesen banális dolgok oltották ki törékeny életét. Ifjonti koromban már-már aggódni… Tovább »

  Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges az, hogy ennyi kapcsolat megy tönkre, ennyi veszekedés és vita van egymást szerető, avagy csak szeretni vélő párok között? Miért hunynak ki a lángoló, öröknek vélt szerelmek ? Mi lehet a baj ezzel az együttélésdi vagy együttélősdi játékkal? Írtam már többször a pasik és a nők közötti gondolkodásbeli eltérésekről, az érzelmi, és… Tovább »

Pár napja már írtam arról, hogy mennyire önálló életet élnek az érzelmeink, tőlünk teljesen függetlenül, mennyire ki vagyunk téve az indulatainknak és a hangulatainknak, úgy hogy szinte minimális az eszköztárunk azok megváltoztatására, sőt időnként megfékezésére. Úgy látszik nem írtam ki teljesen magamból a gondolatsort, mert tovább kellett agyalnom ezen a témán, és rengeteg minden jutott… Tovább »

Korának megfelelően   Vannak olyan emberek, akiknek a gondolkodása, a vágyai, az ízlése, az érzelmei, és minden lelki összetevője változik a korával, és a lelke szerencsés módon együtt érlelődik, öregszik a testével. Ők pont a megfelelő korban pont a megfelelő viselkedési formákat fogják hozni, pont a megfelelő kultúrát szippantják magukba és pont a koruknak megfelelően… Tovább »